A srác, akivel randiztam, kísértetiesen hasonlít egy nagy kedvencemre. Ti hogy élnétek meg ezt?

Gigi D'Agostino

nem fikázni! :)

Találkoztunk néhányszor, de nem lett semmi komoly. Fantasztikus érzés volt megismerni, teljesen más ember, mint amilyennek képzeltem. Akkor viszont még még fiatal voltam (5 évvel ezelőtt), tele voltam félelemmel, hogy nem leszek elég jó neki, hogy túl nagy köztünk a távolság, hogy esetleg csak a szexre hajt, stb... Ma már sokkal okosabban állnék hozzá a dolgokhoz. Na mindegy.

A dobolás jó dolog, például egy zenészt ezzel biztos "lázbahozol", ha megemlíted, akkor már el is indult köztetek a beszélgetés. Lényeg, hogy ne éreztesd, hogy odavagy érte, mert az ilyen "sztároknak" nagyon fontos, hogy ne azért rajongjanak a nők, amit csinálnak, hanem az embert, a férfit akarják megismerni és megszeretni bennük. És nagyon fontos az is, hogyd ne dobd hanyatt magad azonnal- a legtöbb lány felkínálkozik nekik, ezért számukra sokkal érdekesebb olyasvalaki, akinek udvarolni kell, tudod, a vadászösztön.. :)

Kinőttél, az jó. Én 25 voltam, amikor Gigivel megismerkedtem :)

Ne hagyd abba az álmodozást soha, akkor besavanyodsz. Lehetsz egyszerre gyakorlatias és álmodozó, a kettő nem zárja ki egymást. Persze előfordulhat, hogy valóra váltod egy álmodat, de akkor rájössz, hogy ez mégsem olyan jó, mint ahogyan elképzelted, de még mindig inkább ez, mint utólag azon agyalni évekig, hogy sikerülhetett volna, ha bátrabb/kitartóbb vagy. A mai napig eszembe jut néha, hogy hülye voltam akkor, főleg mert a sors úgy hozta, hogy már külföldön élek, alig 100 km-re Tőle...