A helyzet nem egyszerű. Miatta kell lenyugtatnom magam minden reggel suliba menet. Mi legyen?

A történetem a következő: megismerkedtem 9 hónapja egy sráccal, aki évfolyamtársam a suliban. Sokat beszélgettünk és elmondtunk egymásnak mindent. Én beleszerettem, de kár volt. Ő csak barátként tudott rám nézni. Folyamatosan kétértelmű megjegyzéseket tett nekem msn-en, és a suliban is mondott félre nem érthető dolgokat. Összejöttünk. Egy hétig együtt voltunk, és szakítottunk azért, mert nem tudott rám nézni másként, csak mint a legjobb barátnőjére. Ezt követően nem beszéltünk közel kettő egész hónapig egymással sehol sem. Se suli, se msn, se fb. Aztán volt a suliban egy diáknap. Itt beszélgetni kezdett velem, felmentünk a szekrényéhez és folytattuk a beszélgetés. Ja azt nem említettem, hogy én voltam a legjobb barátja. Beszélgetni kezdtünk, és megcsókolt. Mondanom sem kell, hogy teljesen odáig voltam, hiszen én még mindig szeretem. A nap hátralevő részében együtt voltunk, és a suliból is kézenfogva távoztunk. Miután eltelt a nap jött a tavaszi szünet, és nem találkoztunk. Suliban megbeszéltük, hogy ennyi volt. ISMÉT! Nem tudtad megbarátkozni a gondolattal, hogy nem szeret. Összejött egy másik sulis lánnyal, mondanom sem kell majd belepusztultam. Azóta nem is kerestem, ám a napokban rám írt. Felhozódott a kettőnk kapcsolata és azt írta, hogy jó volt velem lenni és azt érezni, hogy szereti őt valaki. Nem tudom mit tegyek, sajnálom, hogy ilyen hosszan fejtettem ki érzelmemet, de lassan 1 éve szenvedek és nem tudom mit csináljak és hogyan tovább. Kérlek segítsetek! 17/L