Lányok, tényleg ennyire sokat számítana, hogy a pasi kezdeményezzen nálatok?

Eddig nem csajoztam, vagyis csajoztam, de visszafogottan, nem nyomulósan, először beszélgettem a lánnyal aki tetszett, mintha barátkoznék, mintha egy másik srác lenne úgy kezeltem, csak előreengedtem udvarias voltam vele, tehát ebből nem jött rá, hogy tetszik nekem.

Nyíltan kellett volna odamennem és ismerkedni, megmondani, hogy szimpatikus lánynak tűnik és nem-e lenne kedve beszélgetni vagy elhívtam volna valahová.

Azt szoktam, hogy sokat beszélgetek a lánnyal, és ha a lánynak tetszem ő kezd el hívogatni telefonon, ő hív el valahová, eddig így volt, még a lány is csókolt meg először és ő mászott rám úgy feküdtünk le:D

Eddig minden barátnőm így volt, de ma már látom, hogy ez rossz taktika, el akartam kerülni a visszautasítást mert ha visszautasítottak egy lúzernek éreztem magam és rondának és napokig nem is beszéltem utána emberekkel.

Aztán felocsúdtam és észrevettem, hogy a lány akivel jártam most kivel jár, megnéztem a srácot mivel jobb mint én, semmivel sem jobb, sőt, egy tróger, füvezik, iszik, 8 általánosa van, műveletlen, még is vele jár, mi lehet az oka?A srác nyíltan odament hozzá és ő szedte fel, nem érdekelte mi lesz, visszautasítja-e vagy nem, hiszen neki csak megdugni kell és most jól ki is használja, megcsalja, nem vagyok hülye gyerek, levontam a tanulságot, a csajok ez miatt tekintenek valakit férfinak, hogy megy felszedi őket, jó a szövege, fűzi őket, szeretik magukat megadni, ha meg van "konkurencia" akkor jobbnak kell lenni nála, és nekem hiába lesz diplomám, hiába van kocsim, hiába vagyok művelt, hiába lesz majd jó állásom, hiába van jó anyagi hátterem, egy csaj sem fog odajönni és felszedni, inkább vannak egy trógerrel akit leírta mert az odamegy, tehát ennyit számítana ez?Ti hogy gondoljátok?

Sehogy nem lehet ezek szerint elkerülni az elutasítást.