Lányok! A barátnőmnek közepesen pici mellei vannak, (alkatához mérten ugyan arányosak) de szenved miattuk, pedig semmi oka rá, adjatok tanácsot hogyan tudnám leszoktatni arról, hogy felesleges dolgok miatt aggódjon?

mutass csak róla képet!!

Egyébként nem szenved ő semmitől, csak jól esik neki, hogy amikor ő felhozza a témát, te dicséred és biztosítod afelől, hogy nincsen semmi baj a melleivel. Egyébként nem elég biztosíték neki, hogy vele vagy?

Mást nem tudok mondani, minthogy dicsérd a külsejét minél többször. Az a baj, hogy a csapból is az folyik, hogy semmit nem ér az ember, ha nem tökéletes a külseje. Ez egy gonosz világ, a barátnőd pedig nem elég erős ahhoz lelkileg, hogy tisztában legyen a saját értékeivel és ne a címlaplányok és a saját teste közötti különbségeket keresse. Talán sokat csalódott a múltban, és ezért sincsen önbizalma.

Sajnos egy szinten túl nem tudsz érte mit tenni - neki magának kell belátnia, hogy jobban teszi, ha elfogadja önmagát. De amit meg tudsz tenni, azt meg is kell: ez pedig az, hogy biztosítod őt arról, hogy Neked ő így is tetszik, mert jól néz ki.

Nekem is nagyon sokáig problémát okoztak a melleim.Én pont az ellenkezője vagyok,nagy,de lógós,ráadásul az egyik szemmel láthatóan nagyobb a másiknál.Sokáig féltem akárcsak egy picit is megmutatni belőlük,mert nagyon kényelmetlenül éreztem magam.

Az első komolyabb szerelmem elmagyarázta,h így is szép vagyok,és nem a melleim miatt van velem.Ekkor kezdtem megbarátkozni,h ez van,másnak szebbet ad a természet,nekem ennyi jutott.Anno a férjem azt mondta:"Ha a melleid miatt lennék veled,már az első éjszaka után elhagytalak volna."

Szóval próbálj egy kis önbizalmat verni belé,és magyarázd meg neki,h ne problémázzon ezen állandóan,mert szerinted nagyon szépek a mellei,de neked is véges a türelmed,és a tudatod tele van már a nyavalygásával.(Ha nem vagy a nyers őszinteség híve,akkor kicsit finomíts ezen a verzión.)