Az ciki, ha fiu létemre sírok (nem gyakran, csak ha olyan helyzet adódik, haláleset meg ilyenek)?

Egyátalán nem ciki. Amúgy fordítsd visszájára a dolgot: akik ezt "lúzerségnek" nevezik, szerinted mekkora értelmiségiek lehetnek?

Halálesetkor meg természetesek a könnyek, pláne ha az illető közel állt hozzád.

De más dolgokra kiterjedően hogy megnyugtassalak, én pl. az érettségi banketten bőgtem el magam annak idején, hogy soha többet nem lesz együtt az osztály, pedig fiú vagyok :). Ennek ellenére mégis normális életet élek, nem lettem kevesebb tőle.

Szia!

Egyáltalán nem lúzerség sírni! Ha pedig egy barátodat veszítetted el, pláne nem az!

Én lassan 2 éve lesz, hogy elvesztettem a Barátnőmet egy balesetben, én is sírtam! ...és azóta még sokszor. Ebben nincs semmi ciki, mert szerettem Őt! Te pedig a barátodat. Az lenne a ciki, ha semmi érzelmet nem mutatnál. Anyu pedig egy hónapja ment el, szívbeteg volt... Mostanában Miatta sírok, sokat. A haláleset mindenkiből kihozza, arra nyugodtan fogadni mernék, hogy aki lúzerségnek tartja a sírást, a Szülei temetésén biztos sírna:S ...vagy akár egy Barátja temetésén is!

Ne foglalkozz a rosszindulatú beszólásokkal!

Àllatok nem tudnak sírni (úgy mint mi, könnyekkel), csak az ember...

A sírás különben nagyon egészséges (kivisz egy csomó sót)és nem szabad(na) visszatartani.

A sírás azért is fontos, mert ez egy "nonverbale kommunikáció", felszólitás a környezet számára, hogy az vígaszt, együttérzést tanusítson, egy alkalom számára valami jót tenni...

A halottainkért különben imádkoznunk kell, egy misét mondatni, egy gyertyát a templomban meggyújtani értük, stb. (Ez mind segít nekik odafönt!)

Gondoljunk arra, hogy ök csak ELÖRE mentek, oda, ahová egyszer majd mi is megyünk és ahol majd ÚJRA! találkozni fogunk!!!

Ezt bizonyítják mind a sok "halálközeli beszámolók", erröl már nagyon sok könyv jelent meg...

(Èrdeklödés esetén tudok párat ajánlani is.)

Tehát a sírást se vigyük túlzásba, mert a halottaink (tovább) ÈLNEK!!!