Egy 22 éves gyerek miért nem tudja megérteni, vagy inkább elfogadni, ha az anyja egy vele egykorú férfival van együtt?

Neked anyakomplexusod van ha összeállsz egy 45 éves nővel, szerintem te is csak gyerek vagy mint a fia...

Mit vársz a fiútól mégis? Hogy fogadjon el mint mostohaapát? Lehetetlen :D

Kedves kérdező,

a korkülönbség azért nagy: ha belegondolsz, 23 év van köztetek, a párod az édesanyád lehetne. Nincs semmi baj a mozival, színházzal. Én sem gondolom azt, hogy a betépés és a berúgás a "normális" fiatalos élet elengedhetetlen tartozéka volna.

Nem kételkedem abban, hogy tényleg szeretitek egymást, csak szkeptikus lévén, nem jósolok nagy jövőt az ilyen kapcsolatoknak. Gondold el, hogy amikor te 35 éves leszel, a párod már 58 lesz. Szexre jóval kevesebb igénye lesz, mint neked, teljesen más problémái lesznek, mint neked. Az életkora miatt. Amúgy pedig hamarosan a menopauza idejébe lép. Egy nőnek iszonyat nehéz olyankor: hőhullámok, rosszullétek, összevissza vérzések, teljesen felborul a hormonháztartása.

Ha viszont tényleg szereted, akkor hajrá. A fia ha nem lakik az anyjával, akkor sokat nem ronthat a helyzeten. Te próbálj vele barátkozni, mert mégiscsak egykorúak vagytok, de ne erőltesd.

Muszáj vagyok hozzászólni a témához, annyira elítéltétek a kérdezőt.

Én meg felhúztam magam rajta és elfelejtettem mit akartam írni :)) Na mindegy...

Figyelj, érthető a srác reakciója, és is "hisztiznék", ha anyám tényleg elválna apámtól (ahogy néha mondja) és összejönne egy fiatal pasival, aki akár az én pasim is lehetne...

ilyenkor előjön az önzőség "nem érdekel, hogy anyám boldog akar lenni. Vagy : legyen, de ne egy velem egykorúval. Miért pont vele? stb." és csak az van bennem, hogy "neeeeeeeem! nem és neeeeeem" és képtelen vagyok reálisan gondolkodni, és mindenképpen ellenzem és kész, mert csak. Ő az anyám. Hát ez már csak ilyen... szóval fogadd el.

Persze szerintem te abszolút nem vagy hibás, én is voltam már együtt sokkal idősebb emberrel is, szerettük egymást.

De gondolj bele, és most nem akarlak megbántani, de lehet, hogy

1 a nőnél ez csak "kapuzárási pánik" és csak örül neki, hogy szexinek tartod és most szabad lehet, vagy hogy van egy társa, akivel elmehet pl a színházba és simán kihasznál (honnan tudod, hogy igazán szeret?)

2 pár év múlva tényleg túl öreg lesz neked és majd jönnek a konfliktusok

3 ne pocsékold el az életed, gondold át, hogy valóban ez-e az, amit akarsz. Lehet ez egy jó tapasztalat, egy szép kapcsolat, de elvennéd később feleségül? vele akarsz lenni mindig?

Én is ott tartottam, hogy szeretem, kiállok érte és a kapcsolatunkért, kész voltam felrúgni mindent, szülők, család, barátok, iskola, ő családot, barátokat, munkatársakat, munkahelyét, hírnevét stb.

Duplaannyi volt, mint én.

Akkor pont olyan voltam, mint ő, azt gondoltam tökéletesen kiegészítjük egymást. Ma már nem biztos, hogy kezdenék vele.

Most pedig mindketten örülünk, hogy azért a másfél évért nem dobtunk el mindent, mert mindketten változtunk és hülyeség lett volna részemről vele lenni, - úgy igazán, komolyan.

Csak gondold át, hogy tényleg ezt akarod-e és később is. Mert lehet ez csak egy múló románc, egy fellángolás.

Erre majd később jössz rá.