Hogyan közelítsek az emberek felé ha néhány roh@dt lelkű megutáltatta velem a legtöbb embert?

Ez az eset középsuliban volt. Szoktam teát csinálni. Egyik nap szinte éreztem a rosszindulatot az osztályban. Szinte várták, hogy beleigyak. Odamentem egyik "barátnőmhöz" és megkérdeztem, hogy miért ilyen furcsa mindenki, (ha nem kérdezem tuti nem mondta volna magától). Erre mondta, hogy mert beleköptek a teámba. Ezután leültem, vártam pár percet, aztán kiöntöttem a csapba.

Volt amikor egyik rossz minőségű ajtót becsuktam és aztán kinyílott. Azok a rib@ncok állandóan azt szajkózták, hogy miért nem lehet becsukni az ajtót. Legszívesebben képen vágtam volna az egyiket, de akkor még én lettem volna a rossz... Ehelyett csak kimentem és bevágtam az ajtót. Erre a kis roh@dék utánam szólt, hogy milyen jó, hogy most be tudtam csukni az ajtót. És pont a születésnapomon volt ez... :(

Nem csak ezek voltak a szemétség amiket csináltak velem, sok kis apró dologgal igyekeztek minél jobban kikészíteni, tönkretenni idegileg, ami sikerült is. Emiatt egyik ismerkedés alkalmával szociálisan retardáltnak neveztek, de ezek után csoda?

Most ott tartok, hogy egyszerűen utálom az embereket amikor előjönnek ezek a "kedves" emlékek. Hogyan lehet így ismerkedni? Gondolom azt mondanom sem kell, hogy nincsenek barátaim. De talán jobb is!...

És akkor ezek után legyen önbizalmam vagy bízzak meg bárkiben is...

20/l