Hogyan tudtátok túltenni magatok a szociopata exeteken?

Én két teljesen, pontosan ugyanilyen szociopata exxel büszkélkedhetem...és sajnos igen, én is szerelmes vagyok...a második még folyamatban van, most próbálom magam elszakítani tőle. Az elsővel 3 évet voltam együtt, és az volt a "szerencsém", hogy a szakítást már hónapok óta terveztem, a meneküléssel együtt, és ezekben a hónapokban úgy elfajultak köztünk a dolgok, hogy a szakítás napjára sikerült meggyűlölnöm őt. Rögtön másnap költöztem... még zaklatott kb két hónapig telefonon. De hamar túl tudtam tenni magam rajta mert azonnal jött a következő...akkor még azt hittem, hogy szerencsémre...

vele egy éve tart, mostanában kezdett elfajulni a helyzet annyira, hogy ne a vak szerelmet érezzem iránta minden pillanatban. Jelenleg még keverednek a gyűlölöm és a nem akarom elveszteni pillanatok, de tisztában vagyok, hogy ilyen ember mellett nem lehet élni és tönkretesz. Ezért tudatosan készítem magam arra a napra, amikor végleg meg kell válnom tőle, ugyanúgy, ahogy az előzővel tettem. Sokszor elképzelem, mennyi fájdalmat okozott, mérlegre teszem azzal a kevés jóval, amit adott, számbaveszem, mégis mi az, ami miatt beleszerettem, és megéri e azokkal a dolgokkal együtt, amik a mérleg másik tányérját húzzák lefelé igencsak súlyosan. Elképzelem, nélküle milyen boldog, kiegyensúlyozott, könnyek nélküli, felhőtlen életet élhetnék és hogy vajon hány embert nem vettem észre miatta, aki pedig értékelt volna és boldoggá tett volna. Felteszem magamnak a kérdést...hány ilyet akarok még elszalasztani? Majd meggyőzöm magam, hogy nem éri meg egy ilyen ember miatt szenvedni...ez segít... már most nem bőgök miatta, nem érdekel, ha nem érdeklem, bár azért a képeit még megnézegetem naponta, de szép lassan el fog ez múlni, csak sokszor el kell képzelned, milyen boldog leszel nélküle... és menekülj...

21/L

Szívesen kifejtem neked bővebben... a 3 éves exem szó szerint beteg ember volt. Betegesen féltékeny, betegesen hazudozó, valamint teljesen csőlátású.Az a véleménye, hogy egy nő csak akkor ér el bármit is az életben, ha szétteszi a lábát, tehát ha én sikeres életet akarok, karriert, akkor én egy szemét vagyok és ez ellene van. A végére odáig fajult a dolog, hogy nem lehettek barátaim, nem mehettem sehova, elrontottam miatta az egyetemet, mert órákra, vizsgákra sem járhattam veszekedés nélkül. Legszívesebben bezárt volna a lakásba. Még interneteznem sem lehetett mert féltékeny volt arra is. Én meg csak annyit kértem tőle, h ne hazudozzon meg ne igyon, de erre sem volt képes. Tényleg beteges hazudozó volt, aki maga is elhitte a hazugságait...és nem vette észre, hogy rajta röhög az egész város és már senki nem veszi komolyan. Megbeszélni nem lehetett vele semmit, magyarázhattam órákig 5 éves szintjén, hogy ezek a dolgok nem normálisak, nem fogta fel. Joggal mondhatom, h szociopata...

Aki utána következett, kicsit másképpen szociopata. Sajnos az exemmel ellentétben ő nagyon is intelligens és agyafúrt ember. Nem is jöttem rá nagyon sokáig, hogy valami gond van vele. Nagyon odafigyel arra, mit látnak az emberek, rettentően hiú az eszére, a családjára, származására, karrierjére, egyszóval mindenre. A tökéletes sikeres és nagyszerű ember benyomását akarja kelteni mindenkiben, ami sikerül is neki. Ha megpróbálnám elmesélni a barátainak, ismerőseinek, hogyan bánt velem, nem hinnének nekem, engem néznének hülyének. Úgy kezdődött az egész, hogy egyre kevesebbet törődött velem. Kb 2 hónapig egész idilli volt a kapcsolatunk, de utána volt, hogy hónapokig színét se láttam, annyit se kérdezett meg telón vagy emilben, h hogy vagyok. És mikor én próbáltam elérni, nem válaszolt. Aztán mikor végre találkoztam vele, elhitette velem, hogy ennyire lefoglalja az orvosi egyetem. Hihetetlenül meggyőzően hazudik. Mindig elhiszem neki ott és akkor és csak később kapok a fejemhez, hogy hogy lehetek ilyen marha. Állította, hogy a barátnője vagyok, törődik velem, hogy nem érdeklik más lányok, és hogyha keveset vagyunk együtt az csak az egyetem miatt van. De közben láttam, hallottam, hogy eljárkál bulizni, kirándulgat, szórakozik, ismerkedik, az fb profiljára minden nap új tinip.csák írkáltak szívecskéket meg ilyenek... szóval ha nagyon akarja, lett volna ideje rám is. Egyszerűen feltett a polcra..."ez a hülye p.csa szerelmes belém, ha nincs más, előkapom, meg ha kell valami, neki szólhatok, egyébként meg kit izgat, mi van vele. "

Lassan éreztem, hogy nem éri meg tovább hajtani, küzdeni a figyelméért mert úgysem kapom meg, ezért elkezdtem ismerkedni újra és találkozgattam egy másik sráccal, aki tényleg kedves, megértő, tényleg odafigyelt rám, élvezte a társaságom és hiányoztam neki, mikor nem találkoztunk. A gond ott kezdődött, hogy a "párom" meglátott ezzel a sráccal kettesben beszélgetni egy klubban, és érdekes módon onnantól kezdve úgy tett mintha nagyon is kellenék neki. Minden nap féltékenységi jeleneteket rendezett,ordítozott velem, megfigyeltet a barátjával, szakított velem vagy 3x hogy utána másnap azt mondja, h mégsem úgy gondolta és minden oké... nem értem, ha eddig lesz.rta a fejem, miért most jut eszébe, hogy nem akar elveszteni? Gőzöm sincs, lehet már csak szívatni akar...igazából olyan hihetetlenül agyafúrt ez a pasi, hogy szerintem soha nem fogom megtudni, mi is volt köztünk, miért tette ezt velem, mi volt ez az egész... de már nem is érdekel igazából...