Normális, hogy ez rosszul esik?

Másfél éves kapcsolatom volt, amiről én naiv azt hittem, hogy minden rendben van vele. Mindig ezt a visszajelzést kaptam. Rengeteg szeretetet, törődést, odafigyelést belefektettem, próbáltam mindent megadni neki, hogy semminek ne érezze hiányát és persze, mert szerettem és mindent meg akartam neki adni. Tervezte a szülinapi buliját és persze, hogy én leszek mellette.

Aztán jött a tőrdöfés, épp tegnap volt 1 hete, hogy kimondta a végszót, mert megismerkedett valakivel, akit már a bulijára is meghívott természetesen, így nekem nincs ott helyem. Rengeteg embert meghívott, csak épp én nem lehettem ott.

Megértem a helyzetet, mert az azért mégsem lehet, hogy az a nő is ott legyen, akivel szakított és az is, akivel épp alakulnak a dolgai. Mellesleg ezt nagyon fájó is volna látni, ez biztos. Ugyanakkor van egy fura és fájdalmas érzésem, hogy minden távoli haver, ismerős, akikkel "csak" jóban van és néha dumálnak, ott lehettek, míg én, aki másfél évig mellette voltam, nem lehettem vele. És a másik nő is, aki alig 2 hete ismer, nagyobb joggal állhatott ott mellette. Alig több, mint egy hete még azt hittem, én is ott leszek, most meg mindenki ott lehetett, kivéve engem. Normális, hogy fáj ez a dolog? És ez a kettősség? Tudom, hogy ez így már ebben a formában nem ment volna(hogy ott a nő és én is és el se mentem volna már így) mégis fáj hogy kimaradtam belőle. Miért érzem ezt? Ti hogy éreznétek magatokat?