Mit csináljak ilyenkor? Ez az érzés teljesen megörít.

Van valaki akivel régebben nagyon jó barátságban voltam, csak vele volt nekem ilyen komolyabb igaz barátságom és hát sajnos ok nélkül bele is szerettem.

Egyszer összevesztünk komolyan és megszakadt a barátság (leginkább az ö hibájából) és nem beszéltünk majdnem 1 évig. Ez az idö alatt esett le, hogy én igazából szerettem is öt.

Na most pár napja kibékültünk ez a hosszú idö után, hogy nem beszéltünk egyáltalán. Amíg nem beszéltünk már kezdtem kigyógyulni és alig gondoltam rá, de most mióta kibékültünk folyton ö jár a fejemben megint... egész nap ezen filózok, hogy vajon mit hogyan gondol, meg leszünk-e még olyan jóban mint voltunk...

Én csak barátságot szeretnék, de az, hogy képtelen vagyok akármit is csinálni, mert nincs eröm semmihez, csak ülök itt és ö jár a fejemben folyton.. ez azt jelzi, hogy valószínüleg még mindig szeretem.

De nem lehet az enyém több okból is.. föleg, hogy van valaki mása, meg ö csak barátként tekint rám amúgy is.

De én is így szeretnék rátekinteni, de nem tudom megváltoztatni, hogy mit érzek... Egyre jobban megörít ez..

Mielött megjelent és kibékültünk olyan jól elvoltam a kis dolgaimmal.. nem örlödtem semmin csak tettem ami éppen a dolgom volt, de most egyszerüen enni sincs kedvem..