19 vagyok és még sosem volt barátom - hogyan lehet túlélni az egyedüllétet?

Nagyon nehéz kibírni a magányt, ha az ember olyan típus. Én olyan vagyok, és hiába vannak barátaim, teendőim, ha nincs barátom, szenvedek. Az elején kicsit jobb, de aztán nagyon hiányzik valaki, akivel szeretjük egymást, törődünk egymással, romantikázunk stb. Ezen nem lehet enyhíteni, csak egy kapcsolat tud segíteni. Szerintem keress a baráti körödben, vagy pl. próbáld meg az interneten, nekem onnan már 2 barátom is összejött.

Foglald le magad :), teljesen alkalmas idő arra hogy sokmindent kipróbálj, ismerkedj ...stb Gondolj bele hogy a kapcsolat feladással, és kötöttségekkel jár. Szóval hajrá !

Mennyiszer halljuk a világban emberektől, hogy: szerelmes vagyok!!! De valójában szerelmesek ezek az emberek, vagy csak saját szerencsétlenségüket akarják eltakarni ezekkel a nagy szavakkal? Lássuk csak. Az első dolog, amit nem értek ezzel kapcsolatban. A világunk teli van nagy dolgokkal. Pl. megmászni a Himaláját, felépíteni egy világcéget, úszóvilágbajnoknak lenni stb. Abban ugye egyet értünk, hogy a nagy dolgok eléréséhez nagyon keményen kell küzdeni és hosszú utat kell bejárni. Senki nem jut el egy hónap alatt odáig, hogy megmássza a Himaláját vagy, hogy úszó világbajnok legyen. A szerelem is az egyik legnagyobb dolog (erő) a világon, aminek az eléréséhez, megéléséhez szintén keményen kell küzdeni és egy hosszabb utat kell bejárni. Lássuk, csak mit tesznek azok a szerelemért, akik váltig állítják, hogy ők hű de szerelmesek?! Egy férfi és egy nő megismerkedik élőben, vagy az interneten majd, ha szimpatikusak egymásnak, járni fognak. Aztán megkedvelik egymást, jön a szex stb. Majd 1-2 hónap múlva felelőtlen kijelentések áradata hagyja el a beszédszervüket: Szerelmes vagyok!!! Ez lenne az a nagyon kemény küzdelemmel teli út a szerelemhez??? 1-2 hónapi együttélés??? Hát nem!!! Nem értem, hogy az embereket, miért hiszik azt, hogy a szerelmet a TESCO-ban árulják 1500 Ft-ért??? A másik dolog, amit ugyebár tudunk, hogy a szerelem megéléséhez el kell jutnunk egy bizonyos szellemi szintre. Olyan ez, mint ha egy első osztályos tanulóval akarnánk megoldatni egy másodfokú egyenlet rendszert. Nem fog neki menni, mert nincs azon a szinten, hogy ezt meg tudja oldani. Tehát akkor kijelenthetjük, hogy mondjuk egy 14-15 éves kamasz nem képes a szerelem, mint olyan megéléséhez. Lássuk csak mit csinál egy 14-15 éves kamasz lány. Megismerkedik egy fiúval élőben vagy a neten és ha szimpatikusak egymásnak járni fognak, majd 1-2 hónap után felelőtlen kijelentések áradata hagyja el a beszédszervüket: Szerelmes vagyok!!! Hmmm olyan dezsavű érzésem van, mintha ezt leírtam volna már egyszer. Ááá igen a felnőtteknél. Na most, ha a felnőtteknél ugyan úgy zajlik le ez a kapcsolatosdi, mint a tizenéves kamaszoknál (akik ugye még nem érettek a szerelem megélésre), akkor az amit a felnőttek átélnek az sem szerelem!!! Szegény kamaszok, azért csinálják azt, amit csinálnak, mert abban a korban még többre nem képesek. Érdekes nem??? Azt hinné az ember, hogy ahogy valaki felnőtt az felsőbb szintekre lép, de mint az előző példa mutatja nem lép sehová megmarad egy tizenéves kamasz szintjén. De most komolyan így, hogy akarja bárki is megtapasztalni a szerelmet??? A harmadik dolog pedig a következő. Nézzük meg miért is választ magának párt egy nő, vagy egy férfi. Az egyik dolog a félelem a rettegés. Az emberek többsége retteg a magánytól és ennek a félelemnek a "megszüntetésére" van együtt valakivel. A másik dolog a szexuális vágy. A nőkben is és a férfiakban is ott tombolnak azok a csúnya hormonok. A nők is a férfiak is leküzdhetetlen vágyat éreznek a másik nemmel való szexuális együttlét iránt. A harmadik és egyben utolsó dolog a bizonyítási kényszer. Az emberek görcsösen be akarják bizonyítani a külvilágnak a körülöttük lévő embereknek, hogy ők eszeveszettül boldogok lesznek és nekik sikerül az, ami a legtöbb embernek nem. Én azt mondom, hogy az-az ember lehet igazán boldog és tapasztalhatja meg a szerelmet, aki le tudja küzdeni ezeket a dolgokat. Aki le tudja küzdeni a félelmet, a vágyait és a bizonyítási kényszerét. Akik ezeket nem tudják leküzdeni azok nem mások, mint a saját félelmeik, vágyaik és bizonyítási kényszereik rabjai!!! Nem mások mint rabok saját kis börtönükben, ahonnan nem mernek kijönni, mert úgy gondolják, hogy sokkal jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó. Félnek elhagyni a cellájukat, mert igaz hogy kicsi és mindig ugyan azt a 4 falat bámulják 24 órában, de legalább meleg van, van mit enni (börtönkoszt) és tető is van a fejük felett. Ezt feladni kevesen merik, de azok aki bevállalják és kimerészkednek a börtönből a világba (ahol nincs rendszeres étkezés, nincs tető a fejük felett és nincs meleg) nagy esélyük van rá, hogy megtapasztalják az igazi boldogságot és az igaz szerelmet. És végre nem elkeseredett hangon nyöszörögnek ki a börtön ablakán, hogy én boldog és szerelmes vagyok.