Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Munka vagy magánélet? (bővebben lent)
Ahogy éldegélem (hozzáteszem szingli) mindennapjaimat, megtapasztaltam hogy néhol elég érdekes arányban áll az ember munkája a magánéletével. Két végletet is tudok mondani:
1. A földrajz- és töritanárom. Egy roppant intelligens és maximalista ember, én is maximálisan tisztelem, mert mindemellett rendes és érdekes ember is (=érdekesen adja elő az anyagot órán, nem csak diktál mint egy gép), de néha túlzott a maximalizmusa és emiatt sejteni vélem (másokkal együtt) hogy talán még nem is volt dolga nővel, vagy ha mégis akkor elég régen lehetett mert most biztosan nincsen még felesége/élettársa. Pedig nem olyan idős, kb. 33-34 éves lehet. Hát nem tudom, én furcsállom hogy valakinek ennyi idősen még nincs családja.
2. Nem annyira munkára vonatkozik, de végülis a tanulóknak a tanulás is egyenrangú a "munkával" :D
Gondolom mindannyian ismeritek a szőke csajok sztereotípiáját. A tipikus tündibündi műanyag p*csák (Hadházi szavaival élve: pirított r.ibancok) akik a maguk kis bárgyú világában a többi idiótával együtt boldogok, szóval magánéletük legnagyobb problémája az hogy nem like-olják őket FB-on... de a sulikban ők a legidiótábbak, bamba képet vágnak minden kérdésre és abszolút sík hülyék. Na ők a másik véglet :D
Persze egyik se jó szerintem, csak példának írtam hogy értsétek mire gondolok :D
Szóval a kérdés: szerintetek melyik fontosabb: a munka vagy a magánélet? melyik a rosszabb: sikeres karrier, katasztrofális magánélet vagy sikeres magánélet de borzalmas munkahellyel/fizetéssel?
17f
válasza:Szerintem a magánélet fontosabb. Ha a lélekben minden rendben van, akkor sikeresebb tud lenni az ember a munkájában. Ha van mellette szerető társ, család. Viszont hiába vagyok sikeres és szakmai szempontból "boldog", ha nincs kivel megosszam az örömömet. Nekem ez a legfontosabb- hogy legyen kivel megosztani. Hiába leszek sikeres és elismert, ha munka után hazamegyek, és nem vár otthon senki, nincs kinek elmesélni a napomat, nincs kihez hozzábújni, aztán nyugdíjba vonulás után meg ülök otthon egyedül...
Én például orvosnak készülök, és természetesen fontos lesz, hogy sikeres legyek a munkámban, mert az a célom, hogy sok embernek segítsek. De nekem fontos, hogy itt legyen mellettem a párom, akivel kölcsönösen támaszkodhatunk egymásra, és nélküle/ később család nélkül tudom, hogy nem leszek olyan boldog, akármennyi emberéletet mentek meg. Inkább legyen szerető férjem, boldog gyerekeim, és mentsek kevesebb életet, minthogy éjjel- nappal dolgozzak, és ne láthassam felnőni a gyerekeimet, unokáimat. Én így vagyok vele :)
20/L
válasza:Mindenkinek muszáj családot alapítania? Van több olyan ismerősöm, aki elvből nem teszi.
Egyébként meg lehet találni az egyensúlyt, és meg is kell.
utolsó: nem azt mondtam hogy muszáj családot alapítania, én csak furcsálltam hogy még felesége sincs ennyi idősen... nem ismerek ebből a korból nőtlen férfit (max. magamat 16 évre előre XD)
és igen, az egyensúly a legfontosabb, én a kérdést arra értem, ha netán ez nem jönne össze :)
válasza:c, egyensúly.
Nagyon összetett kérdést boncolgatsz. Alapjáraton az ember társas lény és így a magánéletét jobban kiépítő egyén sokkal boldogabb, egy ugyanolyan, de a magánéletben kevésbé kiegyensúlyozott embernél.
Viszont, a magánéleti problémákat nagyon jól ellensúlyozhattja a munka. Pl. meghal egy szerettünk és a munkába menekülünk. Ilyenkor hasznos dologba temetjük a fájdalmunk és terápiás hasznosulása is lehet a munkának.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!