Miért érzem jól magam a társaságában? Vagy csak azt hiszem, hogy jó vele?

Félénk, visszahúzódó lány vagyok. Nemrégen ismerkedtünk össze a fiúval. És meglepő dologra lettem figyelmes saját magammal kapcsolatban.

Nem félek tőle. Teljesen nyugodt vagyok, ha vele vagyok, nem izgulok, feszengek. Úgy érzem, hogy őszinte és nyílt lehetek vele. Simán önmagamat adom. Valahogy nem izgat, hogy mit gondol rólam, ahogy az sem, hogy ne adj Isten hülyeséget mondok és beégek.

Semmit sem érzek. (tehát nincsenek "pillangók a hasamban" vagy ilyesmi)

Attól viszont tartok, hogy ez csak egyoldalú. Az ő részéről pedig csak puszta udvariasság van.

Mi ez?