Mit kezdhetnék magammal?

Legjobb barátomról tudni kell, h az a tipikus piszkosul jóképű gyerek, akibe az egész suli/környék/ország bele volt zúgva mindig.

Aztán én meg nem mondom, hogy csúnya vagyok, de ha ő ott volt, sz*arba se néztek a lányok.

Aztán hiába volt azért nekem is egy-két lány, ez eléggé rombolta az önbizalmam,elég csendes, visszahúzódó lettem.

Aztán szerencsére gyorsan meguntam a banánt,elkezdtem konditerembe járni, boxolni, divatos ruhákba járni, chatre feljártam beszélgetni csak, hogy jobban megismerjem őket, próbáltam a személyiségem fejleszteni.

Aztán ma már elmondhatom, hogy meg van a "gyümölcse", de az a baj, hogy igazából rájöttem, hogy ez csak álarc, nem önmagam vagyok.

Szimplán tudom mi kell a nőknek, én megadom, de egy-két esténél tovább nem jutunk, mert egyre kevésbé megy a színjáték, aztán mikor előjön a visszahúzódó énem a lányok azt gondolják, hogy velük van a baj, hogy koptatni akarom őket.

Ez meg így nagyon nem jó, mert szeretnék már egy barátnőt, de ha mégse veszi fel, akkor idővel panaszkodik, hogy hová lett az a férfi, akit az elején megismert.

Én meg csak stresszelek ezerrel:S