Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érezte már valaki azt, hogy ő a világ legtehetségtelenebb, legszerencsétlenebb embere?
Hello mindenkinek!Annyit szeretnék csak írni magamról,hogy egy 19 éves főiskolás lány vagyok,aki folytonosan küzd önmagával,mert sohasem ér el elsöprő sikereket.Hiába tanulok,hiába küzdök,egyszerűen van valaki mindig,aki megelőz és ez kicsit dühít.A legnagyobb baj azonban azzal van,hogy bizonysok esetben a csoporttársaim is úgy állnak hozzá ehhez a kérdéshez,mintha valóban teljesen ostoba,buta volnék.Sajnos a mostani szerepléseim miatt egyre csökken az amúgy is alacsony önbizalmam.Érzem,hogy tényleg nem tudom teljesíteni azt a szintete,amit levárok magamtól.
Már nem tudom,mit tegyek.Néha még az öngyilkosság gondolata is "belém költözik".
Sokáig azt hittem hogy én vagyok az.
De amikor az új osztályom lett és megláttam az egyik osztálytársamat akkor elgondolkodtam hogy lehet mégse.
Na ő leköröz mindenkit.
Ne viszonyíts másokhoz, mindig csak önmagadhoz, hogy mennyi az, amit ki tudsz magadból hozni. Ha úgy érzed, hogy Te mindent megtettél, akkor nincs miért hibáztatnod magad.
Nem egyformák a képességeink, ki ennyire, ki annyira képes.
Gondolj arra, eleve nem is mindenki megy vagy jut be főiskolára, egyetemre.
Ne hajtsd túl magad, mert az a mentális és testi egészséged rovására is mehet. 2 tanárom is mondta az egyetemen, hogy nem lehet mindent megtanulni és ez nem is cél.
Én sokszor bosszankodom, hogy kevesebb tanulással is elvégezettem volna az egyetemet, így lemaradtam egy nagyon szép dologról, az ifjúkori szerelemről.
Veled ez ne így történjen. Tölts szabadidőt a barátaiddal, évfolyamtársaiddal. Ezek a legszebb évek, amelyek pótolhatatlanok.
2 évfolyamtársam az egyetemem ismerkedett össze, meg is házasodtak, sőt gyerekük is van már.
Nem futottak a jelesért, mégis gond nélkül lediplomáztak.
Tehát lazíts egy kicsit és fel a fejjel!
33F
Ez egy nagyon összetett dolog.
Igen,azt mondják,ezek a legszebb évek,mégis életem legrosszabb időszakát élem,amikor még a pszichológus sem sokat segít.Persze azért akadnak jó dolgok is,amikbe bele tudok kapaszkodni.Olyan dolgok,amikkel ki tudom fejezni a kreativitásom (festés,rajz,grafika)vagy mostmár a sport(úszás).
De ezek nem tarthatják bennem örökké a lelket.
Egyre több időt akarok egyedül tölteni,s érzem,hogy zavar,ha emberek között kell lennem.Érzem,hogy valami nagyon nincs rendjén.Egyre kevesebb energiám van tanulni is,noha még egy féléve a tanulás volt a hobbim.
Szerelem?Abban csak a kötöttséget látom.Ráadásul engem elviselni egy férfinak szenvedés,főleg ha arra gondolok,hogy a mai férfiak az életvidám nőket kedvelik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!