Mihez kezdenétek így?

Volt egy lány akivel elég elutasító voltam(neten) és szemétkedtem is vele, bár nem akaratlagosan, de így jött ki, mert közben egy másik lánnyal voltam elfoglalva(élőben és neten), de ebből a másodikból elegem lett és neki is belőlem. Az elsővel találkoztam élőben, árnyaltan bocsánatot is kértem tőle (most nem részletezem hogy miért, de nem olyan egekbe kiáltó bűn) utána még beszéltünk pár hétig, de csak ilyen mellékes beszélgetőpartnernek éreztem, majd 1 hónap szünet (mondjuk úgy, hogy nem voltam elérhető) és utána már nem írt, úgy 10-15 nap után rettentő hiányérzetem lett, régebben mindig írt, hetente 5x legalább és most semmi(félreértés ne essék, sokszor én is írtam..). Hosszú várakozás után ráírtam és a válaszából az derül ki, hogy nem kíváncsi rám, felszínes távolságtartó monológokból állt az egész üzenet.

Iszonyatosan hiányzik, sok rosszat el lehet rólam mondani, alapból egy arrogáns, kiállhatatlan ember vagyok (mások szerint) mostanában próbálok megváltozni, de ha hónapokon át kereste a társaságom, akkor ez nem lehet kizáró tényező. Egyszerűen nem értem, és hozta magával ez az egész trágya a magányosság érzést is, most rohadt magányosnak érzem magam, nem is tudok kapcsolatokat teremteni. Ez a lány megfelelt barátnak, jó beszélőke, határozott kiállás önmagáért, semmi parasztos akcentus, művelt, tündéri lány, akivel jól ellehetett beszélgetni, oké néha kiállhatatlan, de én is..

Bárcsak visszaforgathatnám az időt.