Mi a különbség a szeretet és a szerelem között?

Háát ez szerintem van így :

1 Szeretet : A szeretet abból áll,hogy szeretjük a másikat,de már a szerelem,a rajongás iránta elmult...szeretni lehet a testvérünket,bartainkat :)

2 Szerelem : A szerelem az meg olyan érzés ami szavakkal leirhatatlan,nehéz megfogalmazni,hogy mit is jelent...odaadást,törődést,rajongást (persze nem túlzottan)...meg sokszor "vakságot" jelent :D

Remélem nem szoltok le ezért...ez csak az én véleményem :D

A misztikus megközelítés szerint:

Két ember kapcsolatának négy szólama van. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik:

agapé - hitbeli szeretet (szeretlek, mert szeretlek)

filia - baráti szeretet (szeretlek, mert társam vagy)

erosz - érzelmi szeretet (szeretlek, mert ilyen vagy)

szexus - testi szeretet (szeretlek, mert enyém vagy)

Szexus nélkül nincs házasság, ahogy test nélkül sincs ember. A szexualitás testi kapcsolata több mint a gyermeknemzés szüksége. Két ember testi öröme ez: a másik odaadásának és a magam odaadásának a boldogsága. Aki csak a gyermeknemzés szükségét látja két ember szexuális kapcsolatában, az a szájat se tekintse másnak, mint rágógépnek, élelmiszer-kapunak, ahol lelökjük az anyagot. Pedig szánkkal beszélni is tudunk, sőt dalolni, fütyörészni is.

Az erosz más. A testi szerelem lelkibb, esztétikaibb oldala. A másiknak nem egyszerűen átengedem magam, hanem tetszeni vágyom neki. Kívánom őt, és igyekszem ezért én is kívánatos lenni. Az erosz tapintja meg a kedves hangja selymét, látja meg szeme színét, haja göndörségét. Ha szeretetünkből ez a szólam hiányzik, akkor jól olajozott gép lehet még kapcsolatunk, de izgalmas, sokszólamú, emberi közösség már nem. Fel kell fedezni a másikat! Ez a szerelem megismerésének az útja.

A filia baráti, szociális szeret, ami két embert társsá, baráttá tesz. A szeretnek ez a fajtája sorsközösséggé, teszi kapcsolatunkat. Általa azt mondom el, hogy azért szeretem a másikat, mert segítőtársam, akivel mindent megosztok. Ide tartoznak közös élményeink, emlékeink, közös kalandjaink, amelyek stabillá teszik kapcsolatunkat, és (különösen életünk alkonyán) széttéphetetlen kötelékként fűzik össze hanyatló életünket.

Sokszor a gyerekekre, a körülményekre hivatkozva hanyagoljuk el a szeretetnek ezt a szólamát. Pedig ez a baráti közösség a házasság szeretetkapcsolatának nagy jellemnevelője. Közösen könnyebb újjá lenni az önzés felett. Könnyebb megtanulni a másokért élés krisztusi parancsát. Ha a szeretetnek ez a szólama hiányzik, kiürül kapcsolatunk. Ez tanít meg észrevenni azt, aminek a másik örül, és behunyni a szemünket ott és akkor, amikor viszont így kell szeretni. Belőle fakad a türelem, az, ha tudunk közösen imádkozni, és egymásért áldozatot hozni. Által megtanulhatunk átlátszónak és egyértelműnek lenni, és itt értjük meg a gyakorlatban, mit jelent a megbocsátás. Mindezt csak derűsen lehet megélni.

Az agapé a házasság lelki oldala. Az Istentől kapott szeretet továbbadott formája. Nem érdemekre, szépségre, vagy a testi kapcsolat örömére épít, bár ezeket sem tagadja, hanem a hálára. Hálás azért, hogy az Istentől érdemtelenül kapott szeretetet van kinek továbbadni és van kitől újra meg újra, naponta megkapni. Ez teszi teherbíróvá szeretetünket. Ez kell, hogy legyen az alapszólam. Itt lehet feltöltekezni. Ha a barátságunk elgyengül, ha nem tudjuk már maradék nélkül adni önmagunkat, ha megkopik bennünk a másik féltő, felfedező csodálata és a szürke megszokás fojtogat, az agapé ad erőt, alapot újra szeretetünknek.

Szeretni valakit általában logikus okokból szeretünk (kedves, aranyos, jófej stb).

A szerelem néha nagyon nem logikus és semmi értelme, mégse akarsz lemondani róla.