Fiúk, ti miért tennétek hasonlót? Régi dolog, de most valahogy beugrott.

2 éve fel mondtam a munkahelyem, mert a családi vállalkozásban szükség volt rám.Utolsó nap, mikor készültem hazafelé, az egyik kollegámnak köszöntem, hogy többet nem találkozunk, elmondtam miért nem.És amikor adtam neki 2 puszit, magához rántott és megcsókolt.Eltoltam magamtól, azt hiszem elég durván, és kérdeztem hogy ez most mire volt jó?azt mondta hogy akartuk mindketten.

Azt tudni kell, hogy nem birom a buszt, de sajnos azzal tudtam csak bejárni dolgozni, ezért már első nap kiszúrtam magamnak valakit, aki hasonlóan lökött mint én, és úgymond miatta mentem dolgozni.Semmi érzelem, csak "szimpátia".Ő volt az, feleséggel, akkor született meg a kislányuk, van/volt párom, ,a kollega nem is az esetem,csak egy kis erőt adott, a buszozáshoz, hogy egész úton azon filóztam, ma vajon milyen baromság csinál megint.Persze keringtek olyan dolgok, hogy bejövünk egymásnak, de én ennek a legapróbb jelét sem láttam,max annyi hogy ami nekem kellett alapanyag a raktárból, azt nekem asztalig hozta ami másnak, azt a polcnál letette.De ezt annak tudtam be, hogy a többi állandóan szivatta a "bénaságával" én meg nem.

Lehet hogy csak hirtelen érzelemkirohanás volt?Vagy tényleg bejöhettem neki?

Ne értsétek félre, szeretjük egymást a párommal, azóta gyermekünk is született, csak most hogy bejelölt ismerősnek a volt munkatárs, eszembe jutott.

Fiúk, szerintetek?

Tudom, hogy nem ide illik, de itt normálisak a válaszok!

Köszönöm!