Lányok, nektek mennyire frusztráló az, hogy mindig el kell titkolnotok a testi vágyakozásotokat?

EZ a kérdés már sokszor felvetődött bennem. Különösen azóta, hogy volt egy eleinte borzasztó gátlásos barátnőm, akit csak nagyon kemény munkával sikerült felnyitni. Sok türelem is kellett hozzá.

A csók sem ment elsőre, de az igazán nehéz szakasz a petting során kezdődött. Rendkívül merev volt, nem nagyon mert lazítani. Amikor megkérdeztem, nem válaszolt, csak kerülte a témát, mint macska a forró kását. Mivel mégis nagyon tetszett, ezért kitartó voltam és tovább ostromoltam. Kicsit visszavettem ilyenkor a tempóból és csak finoman kedveskedtem neki. Többnapos szünetek után ismét próbálkoztam.

Végül lassan siker koronázta az erőfeszítéseimet. Nagy nehezen siekrült átlépni a lépcsőfokokat, lekerült róla minden ruha, de egy kész rémálom volt. Minden egyes újabb szintnél 10-szer is megkérdezte: "Ugye nem tartassz k...-nak?" Meg sem tudom számlálni, hogy mennyi puszi, csók, ölelés, bíztatás, stb... kellett neki, hogy megnyugodjon. Mostanra azt hiszem, már sikerült elérnem, hogy ne féljen és már a dolog is működik kettőnk között. És hálistennek végre tudja önfeledten élvezni! :)

Az én példám persze egy szélsőségesebb eset volt, de azért elgondolkodtatott, hogy mennyi gátlás és szégyenérzet van még ma is sok lányban. Pedig elvileg már sokkalta szabadabb a megítélése a női szexualitásnak is és mégis.

Lányok, nektek hogy sikerült a gátlásaitokat legyőzni?