Hogyan tudnék a legjobban lerázni egy lányt?

haver... bár úgy lenne, Nem hiába írtam, h nem is igyekeznek titkolni a dolgot.

Egyébként én is gondoltam rá, h barátnő segítene. Csak én nem vagyok olyan, h azt gyorsan váltanám, én amennyire csak lehet, hosszú időre szeretnék párkapcsolatot. tehát még nem találtam nekem tetszőt, hiába vannak sokan szépek. De nekem a belső és az ész a fontos.

Akkor semmilyen olvasmányt nem tudtok, amiben hasonló esetről van szó?

Sok helyen megfordulnak, és a lányok is sokan vannak, szóval mindenhol szeretném minél jobban kezelni.

De köszönöm az ötleteket.

*Egyébként én is gondoltam rá, h egy barátnő segítene. Csak én nem rövid időre szeretném azt a barátnőt... tehát még nem találtam nekem tetszőt, hiába vannak sokan szépek, de nekem a belső és az ész a fontos.

Akkor semmilyen olvasmányt nem tudtok, amiben hasonló esetről van szó?

Sok helyen megfordulok, és a lányok is sokan vannak, szóval mindenhol szeretném minél jobban kezelni.

Haha, mókás nagyon most így visszatérni ehhez a kérdéshez, de ha már így elém került a kérdésed jóvoltából, kedves Érdeklődő, leírom röviden, hogyan alakult, s aztán milyen irányt vett életemnek ez az oldala.

Ahogy felidézem 2009 évét, bizony előttem vannak az arcok, amelyek gazdái a kérdés kiírására késztettek, s nagy örömömre, hál'Istennek azt mondhatom, valamennyiükkel sikerült békésen elrendeznem a dolgot, s ugyan már rég nem vagyunk napi szinten kapcsolatban, úgy képzelem, hogy ha valamilyen oknál fogva mégis eszükbe jutok, vagy a virtuális világ valamelyik médiuma sodorna az útjukba, talán nem a homlokukon mozdulnak az izmok, hanem a szájuk körül, s nem fintorra, hanem mosolyra görbülve. Megtettem ugyanis, úgy hiszem, minden tőlem telhetőt, hogy az érzéseiket ne bántsam meg, bár való igaz, ahogy följebb is megjósolták, ehhez bizony meg kellett tennem néhány távolodó lépést, s vissza kellett vennem a kapcsolatok mélységéből. Azok a lányok pedig, akiknek csupán az érdeklődését keltettem fel, néhány sikertelen közeledés után vették a lapot, s frontot változtattak.

Habár nem mondhatom zökkenőmentesnek a szerelmi életemet azért korántsem. De hát hogy is lehetett volna az egy magamfajta szentimentalista s végtelenül romantikus léleknek... Sokszor fellángolt bennem is a szerelem olthatatlan tüze, amit jobb lett volna nem táplálnom, s addig futnom egy-egy lány után, míg aztán csúnyán és szégyenteljesen elvágódtam és teljes testtel, jó alaposan megmártóztam a szerelmi csalódás és a gyötrelem mocskos vizében.

De hát ilyen az élet. És ez így szép, így izgalmas. No, meg aztán sok kellemes, bizsergető pillanatot is szereztek nekem ezek a kalandok, amikben még nagy valószínűséggel lett is volna részem, ha nem találkozom két éve egy olyan lánnyal, aki minden porcikámat elbűvöli, nem csak az ölemet, nem csak az eszemet, nem csak a szívemet. Aki mellett nem csupán jól érzem magamat, de több is leszek, emberileg.

Azóta a szeszélyes fellángolások, hősszerelmes képzelgések, s a földtől elrugaszkodott eszményképek hajszolását egy józanabb, mondhatom azt is, érettebb, tartalmában, s így értékében is gazdagabb, állandóbb szerelem vette át, aminek kazánját nem a képzeletem, hanem a tudatom fűti cselekedetek, döntések, elhatározások útján. Úgyhogy már csak azon vagyok, hogy ehhez a lányhoz ragaszkodjak minden áron, és Őt, Magamat és Minket építsem szüntelen.

Hát, szóval, dióhéjban így áll most a helyzet. Rengeteg minden változott azóta...a körülményekben is, illetve bennem is, a viselkedésemben is. S ugyan nem igyekszem véka alá rejteni a természetes vonzerőmet ezen állapotomban sem, s nyitottságom, közvetlenségem sem változott a másik nem irányába, arra azonban alaposabban odafigyelek, hogy a megfelelő határok betartásával elejét a nemkívánatos érzelmek kialakulásának.