Élni vagy élni hagyni?

Dorina vagyok 20 éves. A barátom Dénes 22.

1 éve vagyunk együtt. A negyedik hónapban megkeresett engem egy lány, mondván, hogy nem akarja, hogy később mástól tudjam meg, rosszul érezzem magam, esetleg összetörjek, ezért meg akar mutatni egy két dolgot a barátomról. Beszélgetéseket másolt, amiben a barátom, találkozókra hívja, ártatlan puszikra csábítja, és arról mesél, hogy nem biztos abban, hogy nem akar megcsalni engem. Egy darabig nem szóltam semmit, de mikor úgy éreztem adja az alkalom, botrányt csináltam. Itt láttam először sírni Denit. Sírva mondta, hogy csak össze volt zavarodva, mert sosem érzett még ilyen erős szerelmet, ettől megijedt, és nem gondolkozott, de SOHA többet nem fordul elő ilyen. Fanni (A lány aki a beszélgetéseket mutatta.) egyébként a a gyerekkori szerelme volt, kicsi koruk óta ismerik egymást, ami persze újabb mentségként szerepelt a magyarázatban. A nyolcadik hónapban egy lány küldött neki egy levelet, képeket csatolva mellé, amikhez azt írta, ha tetszik a barátomnak, írjon vissza, esetleg küldjön Ő is képet. Én azt mondtam, nyugodtan írjon vissza, ebből még nem lesz semmi, nincs garancia arra, hogy életünk végéig együtt leszünk, az, hogy beszél vele, még nem bűn, főleg ha tudok róla. Azt mondta, nem akar levelezni senkivel, gusztusa sincs a lány képeit nézegetni, csak engem szeret, nem érdekli senki más. Napokkal később valamiért beakart lépni a címére, de rossz kódot adott meg (A régit.) és bár engem nem érdekelnek az ilyenek, megkérdeztem mi vette rá arra, hogy jelszavat változtasson, ő csak habogott, én nem firtattam, bár felkeltette az érdeklődésemet. Később kiderült, válaszolt Kitti leveleire, msnre felvette ahol letiltotta azért, hogy a lány ne írjon véletlenül sem akkor, mikor én is ott vagyok. Nem értettem miért nem akkor beszélt vele, mikor én is mondtam, hogy tegye. Ha nincs titkolni valója, miért nem lehetett előttem? Hamarabb tudtam ezt is, mint, hogy botrányt csináltam belőle. A magyarázat valahogy úgy hangozhatott, hogy féltékeny volt, mert sok fiúnak tetszem, így hát ő is féltékennyé akart tenni. Egy hónappal ezelőtt Deni két ismerőse szakított. Ő nevetve mondta nekem, hogy a lánnyal évek óta nem beszélt (Csak kétszer, itt azt, hogy ennél a kettőnél találkoztak is, nem tette hozzá, csak később szőtte bele a történetekbe.) de valamelyik nap mégis írtak egymásnak, ahol Szimonetta azt írta neki, hogy ő nincs elkeseredve a szakítás miatt, nem szomorú, neki nem a szerelem hiányzik, csak a sex. Egy hétre rá a barátom elhívta egy találkozóra, amit úgy beszélt meg, hogy én nem tudtam róla, az aznapi közös programunkat lemondta, de, hogy kárpótoljon, az előtte lévő, és az utána következő napon is találkozni akart velem. Egyik ismerősöm ismeri Szimit, és bár még sosem csináltam ilyet, megkértem, beszélgessen vele egy kicsit. A lány olyanokat mesélt, hogy az én barátomnak választ fehérneműt, mert mikor találkoznak átmegy hozzá, és alig várja, hogy kicsomagolja. Végig sírtam a napot. Azt hittem lesz bennem annyi, hogy megvárjam amíg találkoznak, odamenjek, becsöngessek, és vigyorogjak az ajtóban, de nem volt. Mikor találkoztunk nem tudtam a szemébe nézni sírás nélkül, elmondtam mindent, összepakoltam a ruháit, és elküldtem. Sokáig nem álltam vele szóba. Zokogva és térden állva könyörgött, mikor aztán mégis, mondván, hogy az egészet csak kitalálták, mikor rá írt Szimonettára az ismerősöm, hogy ráfaragjak, és jobban bízzak ezentúl. Az, hogy elhittem e, vagy bízom e benne ezek után, nem számít. Holnap idejön, hogy együtt karácsonyozzunk, azt hiszem, el akar jegyezni. Hagyjam Őt élni magam mellett, egy boldog kapcsolatban, ahol érzem, hogy szeretjük egymást mindketten, és tudom, hogy mindenre képesek lennénk a másikért, vagy éljek magam miatt nélküle, mert nem tudok már hinni?