Mi a véleményetek azokról a lányokról, akik (tovább)?

mi a véleményetek azokról a lányokról, akik pl. büntetnek azért, mert szereted őket, de keményen. nem azt értem itt, hogy rájuk jársz, vagy folyton keresed őket, de mindig mellettük vagy, segítesz nekik, ha úgy látod, muszáj, és gyakran áldozol fel magadból nekik, és erre, őszintén, csak bántanak és aláznak, kihasználják azt, hogy „védtelen” vagy velük szemben, és úgy bánnak veled, mint egy darab sz*rral. úgy értem, magukra gondolnak, nem igazán hajlandóak áldozatot hozni sem másért, de még a dolgok alakulásáért sem, a lényeg nekik, hogy mindenki szeresse őket, hogy „híresek” legyenek, hogy mindenki ismerje őket, és minden csak és kizárólag úgy alakuljon, mint ahogy ők akarják, ahogy ők tervezték, és egy tapodtat sem képesek engedni az álomvilágszülte képzelgéseikből, beteges vágyaikból. nem érdekli őket az, hogy hány ember megy tönkre vagy nyomorodik meg az ő „csökönyösségüktől”, „büszkeségüktől/makacsságuktól”, nem kérnek sem bocsánatot, sem mást, még bűntudatot sem éreznek, hogy miattuk tönkremennek mások, egyszerűen legyintenek. boldogság, hírnév, csillogás bármi áron. most nem arra gondolok, hogy mondjuk összejönnek mással, vagy megcsalnak mást, hanem, egész egyszerűen, bajba kevernek másokat (akár bíróságra, börtönre is gondolok), és ezek a lányok ekkor nevetnek, sz*rnak bele, hogy őt kimentetted a bajból, csomószor átvállaltad a felelősséget, és kiálltál mellette, ő pedig annyira nem akar felelősséget vállalni a tetteiért, hogy a nyakadba varr mindent. és egyszerűen nincs bűntudata, nincs empátiája, röhög és örül más nyomorán (főleg azén, aki szereti), betesz neki, ahol tud, és ezek után még nyílvánosan is megalázza a srácot, vagy kár másokat. a legrosszabb az egészben, hogy a lány „jónak” gondolja magát, mint valami jószívű, jóságos, kedves és szeretetreméltó, értékes lány, és mindenki szereti, de kérdem én, hogy nem látnak a felszín mögé? nem értem, hogy nem látják, hogy miféle undorító, empátianélküli lélekkel rendelkezik? hogy csak és kizárólag saját maga a fontos neki, csak az, amit és ahogy ő akar, és nem fél átgázolni, nyomorba dönteni, megalázni másokat, csak hogy mindenáron „győzzön”, „jól keveredjen ki a dolgokból”, még akkor is, amikor nyakig sáros, és arra az emberre, aki megőrül érte, aki tett érte, aki kb. imádja, úgy tekint, mint egy „legyőzendő ellenfélre”, és azt se bánná, ha egyszerűen meghalna.

igazából, saját maga, egy személyként alig képes valamire, felhasznál másokat céljai elérésre, és a legtöbb, amit elér, hazugsággal, hátbaszúrással, kibeszéléssel, érzelmi manipulációval teszi, és erre büszke is.

folyton színészkedik, megjátssza magát mások előtt, egyszerűen az egója és büszkesége (már ha lenne valamire) olyan magas, hogy az eget veri, lenéz másokat, külsejüket ítélve akár, vagy pedig pusztán azért, mert máshogy gondolkodik, mint ők.

nem értem, egy ilyen lányt, az emberek, mások miért látnak egy „angyalnak”, mikor hihetetlenül gusztustalan egy véglény.

a kérdés már csak az, hogy tud nyugodt lelkiismerettel élni egy ilyen cafka? mert a boldogság sugárzik róla, az emberek a tenyeréből esznek, ő pedig az „áldozatai hulláin” egyre magasabbra és magasabbra tör.

el nem tudom képzelni, hogy egy valaha (talán-talán) értékes lányból hogy lesz egy ilyen alávaló görcs, aki tizenévesen ennyi rosszat, ennyi undormányt követ el másokkal szemben (és a legdurvább tényleg az, hogy azzal szemben is, aki egész egyszerűen mindig szerette és kiállt mellette).

hogy és miként fogja ő ezt visszakapni a sorstól? és mikor nyílik már ki az emberek szeme, vagy akár a szülei szeme, hogy ez egy olyan, másokat megnyomorító szörnyeteg, amilyen kevés van ezen a világon?

hogy létezhetnek ilyen kétszínű, beteg lányok?

és legfőképp: mit gondoltok ti róla? hogy lehet kezelni egy ilyen érzelmileg fejletlen/értelmileg sem túl kimagasló/önző/másokt megnyomorító/hazudozó/másokat fel- és kihasználó szörnyeteget? 16-17 éves, de életemben nem gondoltam, ennyi szívtelenség, könyörtelenség, gonoszság, kegyetlenség, lelkiismeretnélküliség, bűntudat(lanság?), egoizmus, önimádás hogyan szorul bele…

nem jobb lenne egy ilyen cafkát megölni, amíg (rajtam kívül, mert kb. már csak egy hajszál választ el az elmegyógyintézettől, ahogy a soraimból is kiderül, na meg leheet, hogy az életfogytiglantól, neki hála) még lehet? mit lehet tenni egy ilyen szörnyeteg ellen?

mert én, vele szemben, nem csak magamért élek, és szeretném, hogy soha az életben ne tehesse meg másokkal azt, amit velem tett…

bocs a hosszért!

szebb életet!