Mit lehet tenni ebben a (bonyolult) helyzetben?

Ez a story másfél évre húzodik vissza

15éves voltam voltam egy táborban megismertem egy lányt ö is szintén 15 volt. Szimpatikusak voltunk egymásnak és elcsattant egy csók. Jártunk pár napig aztán szakított velem és jött a "legyünk csak barátok" duma. De mikor elváltunk sírt miattam és mindig mondta, hogy szeretlek(persze csak barátilag de én nem így vettem le). Mindig mondja, hogy "hiányzol" meg ilyenek. Közbe pedig én fél éven keresztül reménykedtem, hogy lesz belöle valami, mert nagyon szerelmes voltam belé majd ott tört össze bennem minden amikor megláttam más sráccal csókolózni. Eközben az egyik "nagyon jó barátja" biztatott engem, hogy van esélyem stb, ami mégjobban megnehezítette a felejtést. De aztán rá kb 8hónapra voltam vele megint táborba azzal a szándékkal, hogy hátha összejövök vele de ö csak, mint barát nézett rám. Aztán kb 9hónap után sikerült rájönnöm, hogy válójában nemakar semmit sem barátságon kívül. Ekkor márcsak mint barátra tekintettem örá ekkor ö neki már megvolt a 2. pasija akiröl sikeresen lebeszéltem öt (nem saját érdekböl de az a gyerek egy elmebeteg volt ezt több ismeröse is tanusitotta) aztán most van neki a 3. barátja azóta és nagyon kihült a barátságunk (most mindketten 16 évesek vagyunk) de nemcsak a mienk hanem az összes barátsága, mert a napja abból áll, hogy elmegy suliba, tanul, találkozik a barátjával vagy ahogy ö hivja pasijával, hazamegy telefonbeszélgetést folytat aztan elmegy zuhanyozni és megy aludni.

Ö elmondása szerint hiányzik a régi élete amiben mindig történt vele valami új de most semmi új nemtörténik vele ahogy ö mondja. Amióta ezzel a pasijával van azóta (ahogy mondta)"nem önmaga"

Egyszerüen más lett, a barátaival már alig foglalkozik de még állítása szerint mindig én vagyok a legjobb barátja (bízik bennem és sokat ad a szavamra).

Viszont annyi csalódás ért már töle, hogy úgymond rosszul vagyok töle, mert rengeteget szenvedtem miatta és elvett több mint fél évet az életemböl.

Nemrég beszéltem vele interneten keresztül és aztmondta, hogy nagyon eltávolodtam töle és öt ez nagyon bántsa és sír is miattam. Nemakarom, hogy sírjon miattam de ez a baráti kapcsolat már nem a régi. Az új pasija teljesen elszigeteli öt a barátaitól, tölem. Sajnos mondhatnám neki, hogy nemkéne a múltba kapaszkodnia de nemtudom megtenni, mert büntudatom lenne töle sajnos erös az empátiám.

Nemtudom, hogy le e írtam mindent csak így ez alatt a röpke pár perc alatt ennyi jutott eszembe.

Tanácsokat kérnék és véleményeket

16/F