Nem meri megtenni az első lépést, vagy már megtette csak nem jött le nekem?

Van egy fiú, az osztálytársam, és egy utcával lakik odébb, mint én.

Suliba elég jól kijövünk. Van hogy azt veszem észre, hogy néz, és ha olyankor ránézek, akkor vagy elfordul, vagy egy-két másodpercig nézzük egymást. Meg néha "beszólok neki", de csak ilyen apróságokat, mosolyogva, ő szintén mosolyogva válaszol. Általába tőlem kér zsepit.

És mivel szomszédok vagyunk, néha együtt jövünk haza, ha úgy alakul. De olyankor csak megyünk egymás mellett. Egyikünk se szól a másikhoz.

Miért csinálja ezt? Miért csinál úgy olyankor, mintha ott se lennék, amikor csak ketten vagyunk? (mármint nincsenek ott az osztálytársak, meg a tanárok.)

13/L