Átlagos, nem jóképű férfiaknak miért olyan magas az igényük a nők külsejével kapcsolatban?

Ne említsetek egy napon a minden likat betömöszkölő versenyzővel, nem dicsekvésképp írtam, amit írtam.

Ez az igazság.

Fiatal koromtól volt barátnőm kisebb megszakításokkal. Nem voltam jóképű, inkább átlagos srác, nem voltam rámenős, de ha akartam valakitől valamit, akkor nem voltam beszari. Jó érzékem volt a kapcsolat teremtéshez. Szép lányok voltak az életemben fiatalabb koromban, nem sok, de tényleg szépek és értelmesek voltak.

Amikor megházasodtam, akkor is voltak nők, akik többet akartak a barátkozásnál. Azt mondták, volt egy "apa-feelingjük" velem, és bizony vannak nők, akiknek ez bejön. Volt 19 éves is, aki próbált behálózni, nem volt kellemes leszerelni, de sikerült mert féltettem a házasságom.

Nem kell ehhez jóképűnek lenni, csak kell egy kiállás és kapcsolat teremtési képesség. Sok férfi kap jelzéseket, burkolt ajánlatokat ha olyan munkahelyen dolgozik, ahol fiatalabb nők is vannak.

A válás után már más volt a leosztás. Az én koromban azok a nők, akikkel akkor kavartam, mind párkapcsolatban él, vagy seperc alatt lecsapnak rájuk. A többség pedig elég lehangoló: vagy elborult, elhanyagolt, kifejezetten csúnya nő. Nem a természeti adottságai miatt csúnya, hanem a tekintetből látod, hogy mi van a lelkében. Sokszor a nagy nihilt látom, a felszínességet látom az arcokon még 40 év feletti nőknél is.

Nem is a külső érdekelt már, csak el tudjak vele képzelni egy közösen eltöltött évet, ennyi volt a feltételem.

A randikat nem részletezném, a végén már tényleg nem is reméltem, hogy találok valaha egy értelmes, ápolt, mély érzésű emberséges nőt, aki még nem növesztett fejben f@szt magának hogy bármikor megtoszhassa a világot. Mert ilyen nővel is összehozott a sors.

Aztán jött a párom.