Általánosságban kijelenthető, hogy aki nem talál társat, az csak a saját hibájából van?

Ez most kicsit elméleti kérdés, azért gondoltam, hogy feltegyem, mert igazából sok élethelyzetre rá lehet mondani, hogy az illető saját hibájából van benne, de mégis sokan ezt meg is kérdőjelezik. Például ilyen erővel azt is lehet mondani, hogy aki szegény, az maga tehet róla, mert nem tanult, nem képzi magát, nem vált munkahelyetet, nem vállalkozik, stb. És igazából ebben van igazság. Viszont másik oldalról szociálpolitikai szempontból meg mindig azt mondják az is számít ki hova születik, milyen mintákat lát, ez is kell ahhoz, hogy kitörjön mondjuk a szegénységből. A politikai kampányok jelentős része is erről szól, hogy nem te vagy a hibás azért, hogy szegény vagy, hanem a rendszer.

Társkeresésben is igazából egy rendszer részei vagyunk, tehát nem egyetlen férfi keres egyetlen nőt, hanem egy nagy halmaz van és igazából itt is elég sok minden eldől már születéskor, ki milyen külsőt, temperamentumot örököl, milyen családi mintákat lát, milyen anyagi hátteret kap, milyen oktatást, stb. Ez meghatározza milyen karriert fut majd be, milyen körökben fordul meg. Vagyis továbbszőve a gondolatot, itt sem teljesen csak egy emberen múlik minden. Persze könnyű rámondani valakire, hogy csak ő tehet róla, de inkább az van, hogy az emberek könnyen megtudják fogalmazni azt, hogy mire vágynak, azt viszont, hogy mi állítja le bennük az erre való törekvést, mi gátolja őket, hogy haladjanak a céljaik felé, arra nehezebben reflektálnak és ez utóbbiban azért van szerepe a társadalomnak is.