Valóban én lennék a hibás amiért öngyilkos lett?

#44-es:

Én pont abban vagyok különb, hogy ezt felismertem.

Azáltal vagyok jobb, hogy felismertem, hogy bennem is van önzés.

Szemben a hétköznapi emberrel, aki a saját állapotát egyáltalán nem látja, hanem elhiteti magáz azokkal a hazugságokkal, hogy ő szeret, meg jó, stb.

48 attól mer az ember önző még szerethet, lehet jó...de minden emberben benne van a rossz.

Mindenki azt hiszi külömb a másiknál, mert máshogy látja...közbe meg nem különb csak más.

Te megbocsájtasz pl egy megcsalást vagy bármit és az adott emberrel jóba maradsz, segítesz neki, stb...

Én ugyan megbocsájtok, de kizárom az életemből...

Na most melyikünk a jobb?

Az az ember, aki mindig mindenkinek elnéz mindent, megalázkodik az ebben az életben (de régen se) megy semmire.

Nem lehet mindennek aláremdelnie magát az embernek.

Ha valami nem megy (nem elsőre) azt el kell engedni...persze szenvedhet is az ember. Mindenki maga tudja, de nehogy már azért legyen rosszabb ember nálad valaki mert a számára már mérgező embert kizárja az életéből..

#47

"Mondom, hogy semmi nem tudsz a szeretetről, emberségről."

>Ha azt jelenti a szeretet, amit te képviselsz, akkor abból nem kérek.

"és lelki fölényben ontod a sértettséget és a nőgyűlöletet,"

>A #48-as kommentben leírtam, mit tekintek "fölényemnek".

A nőgyűlölettel való vádaskodásod meg alaptalan.

Pont én vagyok az a pasi, aki még olyan nőket sem ítélt el, akiket a társadalom (és a női közösség) már rég kivetne magából, ha tudná, miket tett, sőt: segítettem nekik.

Ha meg a nőkkel kapcsolatos kritikámat tekinted "nőgyűlöletnek", az megint csak butaság.

Máskor férfiakat is kritizálom, akkor férfigyűlölő vagyok?

Mondjuk Andrea Dworkin ténylegesen férfigyűlölő volt, de nincs vele bajom. Ha gyűlölt, hát gyűlölt.

Legalább voltak saját gondolatai.

"és a világra besértődve nyalogatod a szánalmas kis sebeidet"

>Besértődve nem vagyok rá, de nagyon rossz irányba mennek a dolgok, és ennek hangot is adok.

"Egyelőre én vagyok immáron több, mint 8 éve párkapcsolatban"

Semmit sem bizonyít.

Ki tudja, mennyi olyan ember van, aki 20 év után lép félre.

"Hűűűű, most azt hiszed, valami nagyot mondtál, és nagyon műveltnek tűnsz?"

Nem.

Na jó, látom a moderátor törölgeti a válaszokat.

Úgyhogy fejezzük itt be.

"Semmit sem bizonyít.

Ki tudja, mennyi olyan ember van, aki 20 év után lép félre."

Többet bizonyít, mint részedről a nagy semmi, meg az, hogy hisztizel, hogy miért zárkóznak el tőled az exeid.

Azért azt ne tévesszük szem elől, hogy felnőtt emberekről van szó, nem tinédzserekről.

Mindig voltak emberek, akik úgy éltek le egy életet akár családban, akár egyedül, hogy egy beteljesületlen szerelem, egy "mellette igazán boldog lehettem volna" érzés kísérte végig az életüket.

Van az úgy, hogy egy komoly kapcsolat ér így véget. Az egyik nem tudja elengedni a másikat. Sajnos attól még véget érhet egy kapcsolat. Sőt, képzeljétek, olyan is van, hogy már gyerekek, házikó, gizsgugya a házikó előtt, és mégis azt mondja apuka, hogy inkább a bögyös Marikát bögyörgetné a továbbiakban, mert elmúlt az érzés, vagy besokallt, és lelép. Vagy ugyanolyan rossz, amikor anyuka összebútorozik valakivel, és viszi a gyerekeket, a feleségébe még mindig szerelmes apuka meg ott áll a légüres térben, sokszor hajlék nélkül.

A lehető legrosszabb válasz ilyenkor az öngyilkosság. Megváltozott helyzet, megváltozott tudatállapot, semminek nincs értelme az ember körül. Az a helyzet, hogy az életben vannak ilyenek, amikor állig ér a sz.r, és akiben a legjobban megbíztunk, jól meghullámoztatja. Ilyenkor kell segítséget kérni, és a lehető legrosszabb választás, ha attól kérjük, aki hullámoztat.

A kérdező párja nem értette, hogy nem a kérdezőtől kell segítséget kérni, mert ő az egyik oka volt az állapotának. Az a végtelenül szomorú, hogy nem volt körötte egy olyan ember-sokszor a szülő sem tud segíteni, mert ő is oka lehet az állapotnak, vagy egyszerűen szülőségénél fogva nem alkalmas a helyzet kezelésére-, aki kirángatta volna ezt az embert a lelki mélységéből.

A kérdező nem hibás a tragédiában szerintem, még akkor sem, ha az írásából önző hozzáállásra lehet következtetni.