Valóban én lennék a hibás amiért öngyilkos lett?

"Viszont én nem érzem hogy ezért felelős lennék. Csak a saját jólétemért és boldogságomért."

Rendkívül önző szöveg, de tulajdonképpen igazad van. Én pontosan ezért érzem most már azt, hogy megcsalhatok, elhagyhatok másokat lelkiismeret furdalás nélkül.

Mert csak én számítok, hogy a másikkal mi van, az nem az én gondom.

Ez van.

#3

Mit kellett volna csinálnia a kérdezőnek szerinted? Elpocsékolni az életét egy rossz kapcsolatra? Vágyálmakkal etetni az exét?

#3

Nemrég volt egy hosszú vitám az oldalon, ahol többen támadtak azért, mert az eredeti gondolkodásom az volt, hogy az exnek kijár a tisztelet, tartozunk neki, stb.

A válaszolók gondolatmenete tulajdonképpan paralel volt azzal, amit a Kérdező is gondol: nem számít az ex. Nem tartotunk neki semmivel, csak az én boldogságom számít,stb.

Akkor miről van szó?

Arról van szó, hogy alkalmazkodom a világhoz. Ha szerintetek az a ex a szakítás után bele is halhat a bánatba, mert a mi boldogságunk a fontos, akkor ennél miért nagyobb dolog az, ha megcsalok valakit, a saját boldogságom érdekében?

Egyáltalán nem nagy dolog, bár nem lepődnék meg, ha egyesek úgy gondolkodnának, hogy az oké, ha egy férfit hagynak belehalni a bánatba, de az nem oké, ha egy nőt megcsalnak.

Kifejezetten undorító gondolkodás ez, de ez van.

Azt teszem, amit a nők tanítottak nekem: alkalmazkodom a világhoz, a saját boldogságom helyezem előtérbe.

Hogy a Kérdező meg mennyire felelős a pasi haláláért, abban nem foglalok állást.

#5

mondjuk amikor az exe szinte segítséget kért tőle amikor megirta mennyire magányos akkor azért lehetett volna benne egy kis jóérzés hogy beszélget vele és nem azzal hajtja el hogy akkor keressen magának párt...

Nem értem, mi a jó istent nem értenek egyesek azon, hogy ha vége van egy párkapcsolatnak, akkor NEM TARTOZIK semmivel feléjük az exük.

Az se véletlen, hogy vége lett. Pont azért zárta le az egyik fél, mert nem akarja már megosztani az életét a másik emberrel, és többé nem akar sem érzelmi, sem más jellegű energiákat invesztálni belé.

Pláne, ha már új párja van, új kapcsolatot épít.

Marhára tisztességes akkor még mindig az exe felé nyünyögni, tuti nagyon jól esett volna az új párjának.

Inkább az a gerinctelen, aki tudja, hogy új kapcsolata van az exének, és mégis tőle kéreget segítséget a családja vagy mondjuk egy szakember helyett, és ráteszi a felelősséget.

A másik pedig az, hogy az öngyilkosság soha nem egy másik személy felelőssége (hacsak nem asszisztál hozzá), hanem annak az embernek a saját döntése, aki elköveti.

Aki odáig eljut, hogy öngyilkos lesz/öngyilkosságot kísérel meg, beteg mentálisan és nagyon mélyen van.

Ezt nem pejoratív értelemben mondom, mert én magam is kíséreltem meg öngyilkosságot, sajnos nem is egyszer. De felfogom, hogy ez az én felelősségem, én döntésem volt.

Nem lehet ráakaszkodni valakire és elvárni, hogy majd ő segítsen egy olyan problémában, ami az esetek többségében (sőt, leginkább mindegyikében) szakszerű segítséget igényel.

Főleg, hogy az ilyen állapotban lévő ember, ha másra akaszkodik, akkor nem arra vágyik, hogy beszélgessen vele az új párja mellől, hanem hamar oda fut ki a dolog, hogy ő tette tönkre azzal, hogy elhagyta, és csak azzal lehet korrigálni, ha szépen újra együtt lesznek, és ad a törött szárnyú kis madárkának még egy esélyt, és támogatja majd a betegségében, meg mindenben, eheti szépen a húsát tovább egy olyan embernek, aki már jelezte, hogy nem boldog vele, és nem szeretné vele összekötni az életét.