Jól teszem, hogy nyomatékosítom a szándékomat vagy elüldözök ezzel?

2 éve vagyok együtt a párommal, egy éve élünk együtt. Nyáron megkérte a kezemet. Nem kezdtük azonnal az esküvőt szervezni.

Én januárban leszek 37 éves, ő 44 februárban.

Nekem még nincs gyerekem, neki meg van egy 18 és 14 éves lánya.

Már a kapcsolatunk elején hamar tudattam vele, hogy én nem szórakozni szeretnék, hanem társat, férjet találni, rövidesen családot alapítani. Ezt teljes mértékben elfogadta, és ő is amellett volt és tudtommal van, hogy újra belevágna a gyereknevelésbe.

Viszont kissé meg vagyok ijedve a korom miatt, szeretnék még 40 előtt szülni. Minél hamarabb, annál jobb. Közben elkapkodni sem akarom, ledugni hirtelen a torkán az egészet, mivel nem csak az apa jelöltet látom benne, hanem ő a társam is, akit figyelembe szeretnék venni.

Ő azt mondta, hogy jövőre tartsuk meg az esküvőt és utána kezdjük csak el a gyermekvállalást. Addig még felkészülhetünk rá, kettesben lehetünk.

Mostanában azt vettem észre, hogy nem szívesen beszél erről. Ha az esküvőről kérdezem, akkor hallgat, még nem akarja elkezdeni szervezni. Igaz, hogy kicsi esküvőt akarunk, nem kell sokkal hamarabb tettlegesen nekiállni a szervezésének.

Azt is mondtam neki, hogy félek, hogy kifutok az időből. Erre annyit mondott ismét, hogy jövőre megpróbálkozunk a babával, az már úgyis hamar itt lesz.

Nem tudom pontosan, hogy milyen válaszra várnék. Talán megnyugtatna egy olyan, ha azt mondaná, hogy akár csináljuk most is. :D Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg, de folyamatosan fúrja egy rossz érzés az oldalamat, hogy lemaradok az anyaságról.

Ezért is hozom fel neki gyakran a témát, próbálom nyomatékosítani benne, hogy én ezt komolyan gondolom.

Túlzás ennyire rápörögni? Van, hogy akarja a férfi, de nem ugrik bele azonnal? Tényleg minden adott lenne már most is, de ő csak esküvő után szeretné.