Férfiak, érzitek a kapu zárást?

Persze, 40 évesen már bezáródott minden kapu, a kutyának sem kell az ember.

Igen. Azt érzem, hogy amit eddig nem értem el (nem csak párkapcsolati téren, az élet bármely területéről lehet szó), azt már nem is fogom, nem fogok érdemben előrelépni. Sikerült eljutnom pár év alatt onnan, hogy albérletben laktam és busszal jártam dolgozni addig, hogy még 15 évig nyögöm egy kicsi panellakás hitelét és van egy olyan autóm, ami talán még kihúzza a következő vizsgáig, de tudom, hogy mivel elmúlt 35, ennél feljebb már nem fogom küzdeni magamat. Nem leszek menedzser vagy otthonról dolgozni senior contractor developer atyaúristen, nem lesz menő, minimalista házam valami jó környéken, nem fog a garázsomban (garázsom sincs, mindegy) új BMW parkolni, megmaradok ezen az éppen nem csóró szinten, elevickélek a felszínen, nem fogok elsüllyedni.

Igen. Többet költök magamra és gondolok a nyugdíjas évekre.

Ja és nem vagyok csóró. Új hitelmemtes fullos lakóparki lakásom van, saját 2db parkolóhellyel. Amennyit költök havonta annak a kétszeresét félre tudom tenni. Azt rendszerint befektetem. A legnagyobb félelmem, hogy kifogyok a pénzből. Viszont tudom, hogy esélytelen, mert jól bánok vele.

Nem igazán, mivel az a bizonyos kapu maximum résnyire volt nyitva és nagyon hamar, nagyon gyorsan be is záródott már.

Nem foglalkozok ilyesmivel. Ha vki fejben eldöntötte, hogy az ő kapuja bezárt, akkor válalja a saját döntésének következményeit. :)

Én azon agyalok, hogy nyitnom kellene jobban a ribik, végső esetben a prostik felé is, amíg még működik rendesen a szerszámom. Kicsit azért félek, hogy a gyomrom már nem venné be az ilyesmit, de hát ezt még nem próbáltam eddig és hát a kapu egyszer sajnos be fog záródni.