"Választanád-e magad" ?

Én magamat választottam 12 év után.

Bármikor újra tenném.

A mai világ luxusa a nőknek, hogy nem kell belenyomorodni egy rossz kapcsolatba.

Én is otthagytam az idiótát, pár hónapra rá megismerkedtem a férjemmel, aki tisztel, nem hazudozik és nem vadássza a nőket a badoon.

Tehát nem maradtam szingli, kedves 5-ös.

Nem kell mindent elviselni azért a kolbiért.

Én is több mint egy évtized után hoztam meg a döntést.

A környezetem szerint egy tökéletes jövőt dobtam ki az ablakon, megkaptam, hogy a kutya is jódolgában veszett meg.

Csak azt nem tudta senki, köztük a (volt) férjem sem, hogy nekem egyszerűen elmúlt minden. Unalmas volt otthon lenni, nem érdekelt már, hogy a másiknak milyen napja volt stb.

Így leélni a további életemet, hogy már nem köt össze vele semmi?

Én boldogtalan voltam, és bármit kipróbáltunk, semmi sem változott bennem.

Az emlékek, a közös múlt, az a sok-sok minden, amin keresztül mentünk együtt mind nehezítő tényező volt a válás felhozásakor, de tudtam, hogy hosszútávon így lesz a legjobb nekem is, neki is.

Nem tartottam igényt semmire, üres kézzel költöztem el a házunkból. Férjemet nagyon megviselte a válás, a mai napig nem érti, mi történt, hiába próbáltam valami neki elmagyarázni. Új nőt sem talált azóta, de már nem is keres egy ideje.

Nagyon rossz érzés, hogy talán tönkretettem ezzel az életét.

Lehet hogy hibás döntést hoztam.

De ha benne maradtam volna, akkor én lennék boldogtalan és minden nap szomorú, mert olyan emberrel kell együtt élnem aki felé már nincsenek érzéseim.

Minden nap arra gondolok, hogy talán ez volt életem legrosszabb döntése. Ugyanakkor végiggondolva mégis úgy érzem, igenis meg kellett lépnem.

Sajnálom, amit ezzel a döntésemmel a férjemnek okoztam. De bízom benne, hogy egyszer megérti, miért jutottam erre, és remélem, hogy találni fog egy olyan nőt, aki sokkal jobb lesz, mint én, és kölcsönösen boldogok lesznek együtt.