Miért van az, hogy egyes nőknek már az sem elég, ha a férfiak egyenlő félként tekintenek a nőkre?

Tehát olyan férfiakra gondolok, akik ellenzenek mindenféle szexista frázist, minden elnyomást. Kiállnak a nők jogai mellett fontos témákban (abortusz, nemi erőszak, munkahelyi aránytalanságok, gyereknevelés, stb.). Emellé korrektek, segítőkészek, és meg is védik azt, aki védelemre szorul.

De és itt jön a DE: Nem támogatják, hogy a sokáig nőket érő szexista megszólalások immáron fordítva legyenek. Pl. nem fog olyat beismerni, hogy valójában a férfiak hisztisebbek, a férfiak életképtelenebbek, lelkileg gyengébbek, vagy úgy generálisan ROSSZABBAK emberileg a nőknél.

Egyre több olyat látni, hogy egy férfinak teljesen haladó és normális hozzáállása van a nőkhöz, de lassan már velük is baja van egyes nőknek, csak mert nem süti le a szemét és megy a zöldséghámozó késsel menten kiherélni saját magát vezeklésből, hogy ő mekkora tré, mert férfinak született.

Vagy olyat is, hogy ezek a nők kikérik maguknak, ha nőgyűlölő bullshitek jönnek férfiak szájából, de nekik szabad olyat mondani, hogy a férfiak nagyra nőtt gyerekek, nem tudnak szerelmesek lenni, nem képesek hűségre, nem tudnak kötődni, nincs bennük gondoskodás, meg persze a szexuális vágyaik is undorítóak, pornón felnőtt szemét mind, akik mindenképp megalázni és bántani akarják a nőket. Persze, ez normális, és jogos, teljesen más, mint a nőgyűlölő férfiak hasonló kaliberű megszólalásai.

Mégis hogy jut el ide egy nő a normális egyenjogúsági törekvésekből?

Hogyan nem érzik azt, hogy ez már csak ugyanaz, mint ami ellen ők küzdenek, ha róluk van szó?

Azzal ne jöjjünk, hogy "tisztelet a kivételnek", mert ezt leírni még a nemi erőszakon kárörvendő incelek is képesek, és nem veszi el az általánosítás és a nemi alapú gyűlölködés élét.