Normális hogy ezek a mondatok kihatnak a kapcsolatra?

Az én férjem is ilyen. Arra gondoltam, keresek neki egy barátnőt. Már unom hallgatni. Még a fizuját is nekik hagyom.

Nagyon lehangoló tud lenni.

Mi van, bótos, fáj az igazság? Az egyetlen megoldásod arra, hogy szembesít valaki önmagaddal az, hogy válaszokat töröltetsz?

Arról miért nem számolsz be a pszichológusnak, amit itt és a való életben művelsz a nőddel 10 éve? Persze amíg önmagadat becsapod, addig mindenki mást is. Legalábbis azt hiszed. Nagyon sokan átlátnak rajtad.

Amelyik pszichológus nem ismeri fel, hogy súlyos depressziós, azt hagyja ott, mert egy sarlatán.

Te meg próbald meg, hogy például, hát nem is tudom, mondjuk nem teszed tönkre az egész életét. Bár mondjuk az is igaz, hogy már késő. Ő meg pont ezért ilyen. Minden életcélja dugába dőlt, soha nem lehet gyereke, nem lesz feleség, nem fogja már férfi szerelemmel szeretni... Semmi jó nincs az életében, ha belegondolsz. A munkáját nem szereti, téged nem szeret, te se őt, munka után te cseszteted valamivel, ő meg annyira utál, hogy attól idegbe jön, ha hozzászólsz. Egyedül az tart titeket össze, hogy szakítani is hülyék vagytok.

Kár is a szó rátok. Ugyanitt fogtok tartani 60 évvel később is.