Játszmázás. Vajon aki erre panaszkodik, az nagy játékos?

Akivel sokszor játszmáznak és nem írnak vissza neki. Az előbb-utóbb átveszi ezt a stílust. Tisztelet a kivételnek.

Lehet róla szó.

Szerintem az emberek sokkal kevesebbet játszmáznak, mint amennyiszer játszmázásnak gondolunk helyzeteket. Az emberek többsége valójában marha egyszerű: aki bejön nekik, azzal foglalkoznak, aki nem vagy nem annyira, azzal meg kevésbé. Na ebbe az utóbbiba hajlamosak vagyunk mindig játszmázást belegondolni, mert az egonk nehezen fogadja el azt a tényt, hogy valakinek nem kellünk. Szerintem a valóságban nagyon ritka az, aki játszmázik.

Nekem csak egy ismerősöm volt, aki a játszmázást gyakran emlegette. Idegesítette, ha ezt csinálják az emberek. Ő a legdurvább játékos akit ismerek. Az egész élete egy játszma, de szó szerint, egyetlen értelmes emberi interakcióra sem volt képes játszma nélkül. Mindenkit manipulálni próbált, soha nem volt egyenes senkivel, kivétel nélkül mindig hátsó szándékkal tevékenykedett és próbált mindenkit összezavarni.

Nem feltételtül, de van egy olyan verzió is, hogy minél jobban arra fókuszál amitől megakarja kimélni magát, és pontosan ilyenekbe fut bele, mivel amire figyelsz annak adsz kitartó figyelmet igy előbb utóbb berántod az életedbe. Azt hogy ő lenne játszmás és gyáva, ez csak egy itélet róla, mert elutasitott, nem? ha fáj hogy elutasitanak akkor azzal keményen dolgunk van, sokszor akár ajándék is lehet, egy ilyen felismerés, amit a másik rak elénk feladatnak, amiben mi fetrendünk és nem látjuk meg, hogy ezt meg kellene lépnünk túl kellene már lennünk, hogy ne zavarjon a másik viselkedése…

vannak olyan felismeréseim, hogy igen jogos amikor igy kiakadunk valamin és folyton a képünkbe csapják és folyton azok a minták ismétlődnek, akkor ideje már megtanulni és legközelebb csak átfog siklani rajtunk és nem ugrunk majd rá. Tehát a játszmázós nagy valószinűleg pontosan játszmázos emberekkel fog találkozni mindaddig amig meg nem oldja/feloldja az ehhez füződő érzelmeit.