Szerintetek mit kellene csinálnom? Sosem voltam még ilyen helyzetben.

Bocsánat, hogy ennyire hosszú lett, nyilván nem muszáj elolvasni.😅

Általános suliban nagyon sokan bántottak, okkal, mert elég duci kislány voltam, ráadásul 11 évesen kezdtek nőni a melleim is, stb. Akkoriban még nem tudtuk, hogy inzulin rezisztenciám és egyéb betegségem van, ezért bármit sportoltam, egyszerűen nem sikerült fogynom.

Aztán nyilván kiderültek a betegségeim, akkor mindenhonnan vizsgáltak, kezeltek, minden, ezen pörögtem folyton, hogy a dolgot rendbe hozzam, le tudjak fogyni, évek óta nem eszem cukrot, és egyéb dolgokat, sportolok. Mostmár teljesen egészséges a súlyom, de elvileg ilyen a genetikám, hogy széles a csípőm, nagyok a melleim, stb, én nagyon nem szeretem. Gimiben igazából szó szerint az osztály nem bántott, csak egyáltalán nem voltam az osztályközösség része. De persze azért továbbra is sok negatív dolog ért, főleg így randizás terén voltak/ vannak nagyon bántó és megalázó helyzeteim.

Igazából mostmár vannak mindenféle életbeli sikereim, céljaim, jó baráti köröm, stb. Azt meg kb elengedtem, hogy kapcsolatom legyen.

Tegnap munkából hazafelé sétálva találkoztam egy volt általános sulis osztálytársammal, és igazából ő szólított meg, megölelt, hogy jaj de jó találkozni, meg minden. Elkezdtünk beszélgetni, és nagyon jó volt. Mondta, hogy a közelben ismer egy tök jó csendesebb beülős helyet, van-e kedvem inni vele valamit, és folytatni a beszélgetést. Igazából nem volt este dolgom, úgyhogy belementem. Meghívott, pedig magamnak akartam fizetni. 3 órán át beszélgettünk, és igazából fel sem tűnt. Iszonyat jófej, jó a humora, stb. Meg hát szerintem nagyon nagyon jó pasi lett. Búcsúzáskor megöleltük egymást, de olyan furcsán hosszú és nagyon jó ölelés volt. Megfordult a fejemben, hogy megcsókoljam, rá is néztem közben, aztán nyilván elvetettem a dolgot. Ahogy szétváltunk, kérdezte, hogy van-e kedvem hétvégén megint találkozni. Mondtam, hogy persze, erre kb 10 perce voltam otthon, mikor írt, hogy szombaton együtt ebédelnék-e vele, ő erre az xy helyre gondolt. Nyilván elfogadtam, de nem mertem megkérdezni, hogy ez most akkor milyen hangnem, baráti, vagy esetleg valami több… Igazából az az igazság, hogy bocsánatot kért, tök aranyosan, minden általános sulis dolog miatt (pedig bőven nem ő volt az élvonalban), és közben az asztalon a kezemet is megfogta, meg minden. Elképesztően megható volt. Szóval így az egész olyan, hogy álmaimban eszembe nem jutna hogy ilyen történhet. Igazából csak azon gondolkodom, hogy hol van ebben a buktató, mert ez gyanúsan túl jó ahhoz, hogy velem történjen. Úgy érzem magam mint egy tanácstalan tini, mert ilyen téren szinte az is vagyok.😅🙈

Nagyon köszönöm, ha tudtok segíteni. 19L