Ez egy udvarias szófordulat lehet és én gondolom túl, vagy lehet a közeledés egy jele is?

Én nem tulajdonítanék a dolognak túl nagy feneket. Valszeg csak a szava jàràsa.

Pàrja van, ne hajts rà.

Szórakozik.

En olyanoknak mondok ilyeneket akik rám vannak állva, és ez nekem tetszik (tehát nem a nyomasztó zaklató fajták hanem akikkel kellemesen lehet magam érezni), annak ellenére hogy többet ugyan nem akarok tőle, de viszonzom a szimpátiáját elvégre kinek ne tetszene az hogy odáig meg vissza vannak érte?

Egyfajta "jutalmazás" csak nálam ez.

Hogy jol csinálja. (Tehát nem megy az agyamra, betartja a határokat békén is vagyok hagyva, tehát úgy "szeret" vagy nyilvánitja ki hogy tetszem, hogy az nekem nem teher, nem kellemetlen, hanem oldott vagyok vele jol érzem magam vele, nem fáraszt le, nincs agyzsibbadásom tole, nincs menekülés kényszerem se, hanem jól érint, kellemes.

Ez attól még nem jelenti azt, hogy össze is jönnék vele. Hanem csak annyit hogy tőle jólesik az hogy tetszem neki, "körbeugrál", nem fáraszto taszító, hanem élmény a társasága.