3 éves kapcsolatban már az lenne a normális, hogy nem hiányzik a párod, ha nem látod reggeltől estig?

Pasi vagyok és ez a hiányzás dolog számomra ritka.

Honvágyam is elég ritkán volt életemben. (ami szerintem a hiányzás egy vállfaja)

Ott vagyok, ahol vagyok és amit csinálok arra koncentrálok. Ha már hiányzik valaki vagy valami és ezt érzelmileg megélem, akkor én elég mélyen vagyok éppen mondjuk 2-3 hónapja egyedül egy idegen országban és még munkám sincs, amire figyelhetnék stb.

Ezért amikor a barátnő(i)m azt mondták, hogy hiányzok nekik, mondjuk egy nap után vagy egy hét után, amikor nem láttuk egymást (de továbbra is beszéltünk telefonon vagy írásban, szóval elszakítva azért nem voltunk), akkor azzal nem igazán tudtam mit kezdeni.

Amikor rendesen szerelmes (rózsaszínköd stb) vagyok/voltam és a másik mégse keresett annyit és folyton rá gondoltam, akkor szerintem éreztem ezt a hiányzást, de az szinte már kínzás volt.

Viszont normális állapotomban, amikor az agyam nem termel drogot, akkor ez velem nem fordul elő rövid idő alatt. Van, hogy nyaranta kéthetet civilizációtól elszakítva vagyok telefon és mindennélkül és nem kommunikálok senkivel. Olyankor fáradtsági szinttől függően 2-3 nap után már hiányzik a párom, de ha fizikailag jól vagyok, van mit egyek és eleget aludjak, akkor akár 10 napig nem érzem a hiányát.

27 F

Párom amúgy fordítva működik. 26N

Ő 1-2 nap (NAP, nem óra!) után nagyon hiányol engem és kb 2-3 hét után hagy alább nála ez a hiány, talán érzelmileg addigra dolgozza fel, hogy nem vagyok ott. Éltünk távkapcsolatban többször is, ezért tudom ezeket.

Nem, nekem sem hianyzik a parom napkozben. Tehat nincsenek negativ erzeseim, mert nincs epp velem, DE varom, hogy talalkozzunk este.

Ha elmegy par napra, akkor hianyzik.

Én egy hét után sem hiányzom a barátnőmnek eléggé ahhoz, hogy eszébe jusson magától felhívni, kedves dolgokat mondani. Állandóan másokkal van.

Nekem evidens lenne a kommunikáció, a kapcsolattartás azzal, akit szeretek, és hiányzik ha nincs velem, de neki ez annyira nem egyértelmű, hogy nekem kell figyelmeztetnem mindenre, mert magától a létezésemet is elfelejtené.

Érdekes. Mármint hogy így kimondta konkrétan higy nem hiányzol neki egyáltalán. Fogalmazhatott volna úgy is, hogy nagyon elfoglalt a melóban, akkor inkább ott van az esze, de orul mikor hazajon hozzád vagy ha találkoztok.

Én párom olyan, hogy őt tényleg annyira lefoglalja a munka hogy van hogy egész nap nem ír🥲 ezt nehéz elfogadni néha, de nem azért van mert nem szeret. Máshoz szoktam én hozzá, ez itt a galiba. Ennek ellenére ha hazájának mindig nagy csíkokkal üdvözöl és látom hogy orul mikor nála vagyok mire jön.

4

Biztos örül, hogy lát, de munka közben senki nem a párja hiányával van elfoglalva. Vagy nagyon ráér az illető vagy nagyon utálja a munkáját