Szokták mondani a nők, hogy szeretik a biztonságot egy férfi mellett. Tőletek kérdezem volt olyan párod aki mellett nem érezted ezt? Miben nem tudta ezt nyújtani? Milyen érzés volt így mellette lenni?

Az első párommal amint oda került a sor tudattam vele és amikor szart bele kidobtam.

A második párom olyasmit követett el ami nekem nem fért bele szóval vége lett tüstént.

A harmadiknál pedig szintén elkövetett valamit, de mivel nem volt olyan súlyos adtam neki lehetőséget, hogy bizonyítson, de nem jött össze.

Hát volt ilyen sajnos.

Azt mondta , akkor vállal fel és költözünk össze ha a saját lábamra állok.

Elköltöztem a szüleimtől albérletbe.

Nem lett komolyabb a kapcsolat, csak szexelni járt hozzám, meg enni.

Mindig szólt h mit szeretne vacsorázni.

Elment nyaralni a kapcsolatunk alatt 3 szor is a haverokkal, velem egyszer sem.

Azt is mondta hogy vállaljak túlórát.

Egyedül fizettem mindent.

Nem segített semmibe.

Egy fagyira sem hívott meg egyszer sem.

Aztán valahogy felébredtem végre ebből és rájöttem h nem kell nekem albérletben egyedül kínlódni.

Volt ilyen. Folyamatosan bizonytalan voltam, féltékeny, hisztis, egyszerűen a párkapcsolati biztonság hiányzott. Folyton játszmázott, így-úgy húzta az agyam mindenfélével, utólagosan visszagondolva nem is értem, miért maradtam mellette másfél évig, az első ilyen után le kellett volna lépnem. De hát az ilyenek nagyon profik, hogy azt higgyem, velem van a baj, és mindent megtettem, hogy ezt a "bajt" orvosoljam, de az erőfeszítéseim ellenére is mindig azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban dobbanthat.

Aztán ő volt meglepve, amikor léptem mellőle, egy olyanért, aki mellett abszolút nyugodt voltam, ahol biztonságban éreztem magam, megbecsülve. Persze az ő fejében ez úgy csapódott le, hogy azért hagytam el, mert a másiknak volt autója, neki meg nem, de hát mit is várunk egy ilyentől :D