Szerintetek meddig tart a jó része egy ilyen kapcsolatnak?

1-es. Imád magáról beszélni, hogy ő mennyivel okosabb ügyesebb másoknál. (Oké szakmailag ennek van alapja, de ő túlzásba esik)

Mindig mindent ő akar irányítani, dominálni mindenkit a környezetében. Férfit nőt egyaránt. Gyakran leszól másokat. Velem is megtette már, de mikor érezte higy átlépett egy határt akkor vissza lépett. Aztán megvolt nem egyszer a "ezt még egyszer ne mond/csináld különben szakítunk"

Meg volt nem egyszer hogy olyat mondott ami tudja hogy bántó, de nem érdekli. Ezt el is ismerte hogy ő könnyen elenged bárkit (saját kifejezése)

Megvannak a tipikus gyerekkori traumái. Ő órákig képes beszélni magáról de ha mások beszélnek az nem nagyon érdekli, nem igazán tud együttérző lenni senkivel. Féltékeny. Borzasztóan. És már jött a nem kiváncsi a családomra (szüleimet, tesóimra) szöveg, én se foglalkozzak az övével. Jól megvagyunk mi mások nélkül. Minden szakítása zajosan ment, borzasztó volt az elmondása szerint mindenkinek. Hatalmas cirkuszol stb.

Szóval ilyen pasi. Engem leginkább az unatkozás vitt hozzá, meg persze eleinte az hogy tökéletes pasinak TŰNT. 😅

Szóval észnél vagyok, mert átláttam rajta elég hamar.

Össze költözés teljesen kizárt, megvan a magam élete (plusz vannak gyermekeim) de programozunk, szexelünk, és kényelmes nála pihentetni magam mikor a gyerekek az apjuknál vannak. Luxusban él a pasi szóval élvezem. Ő beszél én hallgatom, közben azért "ki van nyalva a fenekem" sok jóval. De csak módjával persze.

Csak tapasztalatokra lettem volna kiváncsi hogy mások hogy éltek el meg egy ilyen kapcsolatot ahol tudták a másik félről ezt