Hogy lehet valaki olyan szerencsés, hogy sosincs egyedül?

Tényleg nem akarom túlragozni, de nagyon nem ugyanarról beszélünk.

Van aki megteheti, hogy bármikor elmehet mondjuk Thaiföldre nyaralni.

Mindig jó lesz ott az idő, süt a nap, stb? Nem!

Elmehetek bármikor én Thaiföldre nyaralni? Nem!

Egyformán rossz nekünk? Gondolkodj el a válaszon, és főleg a párhuzamon!

Hát nem, kicsit külön oldal vagyunk.

De mondtam, hogy a 2. kommenteddel egyet értek. Hogy ki miért kivel van együtt és milyen ...

De amúgy igen, te folytatod amit kihagytam :)

Szóval írni is lehetne erről egy könyvet.

"meg felismerni hogy nem azzal vagyok együtt akivel szeretnék, hanem aki jut."

Erről van szó. Hozzátéve, hogy bár megvan a felismerés, tudom, hogy ez nem jó, de alternatívaként nincs más, csak vagy valami/valaki hasonló (az is nagy nehezen összekínlódva), vagy a semmi, a nihil, az élethosszig tartó egyedüllét.

Nyilván nem feltétlenül fenékig tejföl a vonzó, ez által több és jobb lehetőségekkel rendelkezők élete és kapcsolata sem, de azért nagyon nem mindegy... Ahogy itt írta is valaki, hogy van 2 jelölt vagy 20. És hogy abból a 2-ből is az egyik rosszabb, mint a másik vagy a 20-ból azért mindegyik olyan, hogy teljesen jók, nem azt a kategóriát képviselik (objektíven sem és szubjektíven sem), hogy felváltva kerülget tőlük a sírhatnék meg a hányinger, értve a külsejükre, a személyiségükre, az életvitelükre, mindenre.

"Ha tehetném hogy hetente más és más csinos, szexi nőkkel legyek, akkor megtenném."

Ez elég gáz szerintem.

De lehet, hogy csak azért gondolom így, mert én megtehetem. De kinek kell hetente más ember?