Mit tanultál a másik nemtől a velük való kapcsolataid alatt?

Azt h a nők többsége hülye mint a segg. Őszintén. És életképtelenek. Hogy a férfitől várnak mindent, és ők belül gyerekek, de ezt nem is tudják, vagy tagadják. Ennyi, ez az őszinte, nyers valódi tapasztalatom. És elfogadom, hogy férfiként az én dolgom vezetni, tűrni, végezni a komoly munkát, úgy hogy a párom nem is tudja mi történik.

A páromban teljesen megbízok, de tudom, hogy női, érzelmi agya van, tehát ezzel is számolok.

-aki egyszer szakít veled, tehát eldobható vagy számára, hiába keres meg újra és visszafogadod újra elfog dobni!

-Minden úgy van, ahogy látszik

Nő vagyok,42.

Megtanultam hogy csak annyit adjak, amennyit kapok!

És hogy aki nem akar elköteleződni azzal nincs dolgom. Majd más elköteleződik, legtöbb exem egyedül van most is, én már házas vagyok.

A mai nőktől szinte semmi hasznosat. Pl matek tanárnőtől matekot, ami tudásnak kb a 9X%-át nem használtam soha életemben. Ugyanez elmondható szinte az összes többi tantárgy esetében is. Egy nyugdíjas korú magyar irodalom tanárnéni volt rám talán a legnagyobb hatással, nála láttam egy egészséges női tartást, azóta se, egyetlen nő esetében sem.

Családomat inkább hagyjuk. Párkapcsolataimból a több önállóságot tanultam. Mosást, talán némi főzést, takarítást, gyerek tisztába rakást, ilyeneket. Szexuálisan ezt-azt. Szerelmet, jól szeretni tudást, barátságot egyikőjüktől sem, soha.

Akik úgy érzik többé bízhatnak meg senkiben, írnátok konkrétumokat, hogy miért?

Én is csalódtam már, sírtam sokat, de valahogy mégsem volt soha olyan amiért azt gondolom hogy már nem fogok megbízni senkiben. Vagy én vagyok túl naiv ?