Mi maradna akkor nekem? :/

Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit alig ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer alig ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, hangját, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség..

Igen. Ez egy idézet, te teljesen magarma ismertem, ezért így egyszerűbb volt. Szóval szerintetek felejtsem el, és ne figyeljek rá? Mert ezt így nem lehet folytatni, ezt így nem bírom:(