Mennyire van miről beszélgetni esténként?

Szerintem a #6 fején találta a szöget, ez inkább tűnik csenddel verésnek, mint békés esti idillnek.

Valószínűleg rengeteg benne a felgyülemlett sérelem, és mivel ezeket ő hiába akarta megbeszélni és megoldani, de semmi sem változott, most visszaadja. Bóligat, hogy persze, majd egyszer javít a kapcsolaton, de a gyakorlatban csenddel ver, és szerinte itt már nincs miről beszélni. Konkrétan hozzászólni nem hajlandó, őt inkább zavarja már csak a jelenléted is.

Mi nem csak este beszélgetünk, hanem mindig. A párom a legjobb barátom is, a lelki társam, a támaszom. Munkahelyen szünetben is írunk vagy hívjuk egymást. Este megbeszéljük, hogy mi volt, ismerjük egymás közvetlen kollégáit, elmondjuk, hogy velük mizu (két kolléga közt alakul valami, és mi nagyon drukkolunk 😊), hülye a főnök, sok a munka, kevés a munka. Ez ilyen tíz perc a vacsoránál, de akkor is beszámolunk a napunkról. Megbeszéljük, hogy ki mit csinál, elosztjuk a feladatokat, mit főzzünk, stb. De beszélgetünk mindenről, például ha olvasunk egy érdekes cikket vagy hírt, könyvekről, filmekről, tervekről, meg persze az örök és lefogyhatatlan téma: a gyerekek. A velük kapcsolatos örömöket és gondokat tényleg csak mi értjük is ismerjük igazán.

Külföldön élünk, évente párszor utazunk Magyarországra rokonlátogatóba, ilyenkor napokig össze vagyunk zárva négyen a kocsiban. Mi még ezt is élvezzük, végig beszélgetünk.

Ha egyikünk pár óran át nem is szól a másikhoz, akkor gáz van. Nem hogy napokig vagy hetekig... Amit ti csináltok, az nálunk rövid időn belül váláshoz vezetne.