Lehetek még újra szerelmes a férjembe?

2-es vagyok, jól lepontoztak. Pedig nem tudom miért. Mindegy.

A 10-es válaszoló javaslatát sem gondolom játszmázásnak. Én értem, hogy mit szeretett volna elmondani. Túl sokat vagytok együtt. Megszoktàtok egymást. Csak megy folyamatosan a mókuskerék, a szürke hétköznapok és mivel mindig ott vagytok egymásnak kéznél, nincsen alkalmatok hiányozni egymásnak. Nyilván te ellátod a gyerekeket, persze, de ha ő nem otthonról tolná a munkát, hanem minden nap elmenne otthonról 8-10 órára, akkor kicsit hiányoznátok egymásnak is. Tényleg nem egészséges 0-24 egymás nyakán lenni. A férjem az exnővel anno egy cégnél dolgozott. Együtt voltak otthon, együtt mentek munkába, együtt dolgoztak, együtt jöttek haza. Mondta, hogy tönkre tette a kapcsolatot. Én olyan szférában dolgozok, ami teljesen más, mint az övé. Igen nehezen tudnánk együtt dolgozni. Én embereket gyógyítok, ő gépeket. Két teljesen más szakma. Ha nem is untatok még egymásra, a 0-24 együttlét nektek nem kedvez. Hiába mondja itt akárki is, hogy nekik bejött, mert igénylik. Keressen másik munkàt, ami megköveteli, hogy személyesen is megjelenjen. Könnyen lehet, hogy nagy változás áll be köztetek.

Azért, mert nektek bejött és ez által mélyült el a kapcsolatotok, egyáltalán nem biztos, hogy ez törvényszerű és másoknak is pontosan ugyanolyan hatással lesz a kapcsolatàra a 0-24 együttlét. Látod, a férjem előző kapcsolata is ráment erre. Tehát nem mindenkinél működik ez a fajta életstílus.

De tegyük fel, hogy igazgatok van. Akkor meg csak értelmet nyer a 2-es valaszom, amit oly bőszen leszavaztatok, hogy túl fiatalon állapodtak meg, házasodtak össze és vállaltak gyerekeket. Mert ezek szerint ami nálatok annyira, de annyira működik, mert ti szerelmesek vagytok, tehát náluk nem. Nem szeretik egymást, ergó jobb lenne elválni és új párt keresni.

Egyébként én speciel váltottam munkàt a férjem miatt. Az állandó éjszakázás heti 5 alkalommal 12 órában kórházban nem hatott kedvezően a kapcsolatunkra. Semennyi időt nem tudtunk együtt lenni és anyagilag sem volt kedvező, mert nagyon keveset is kerestem. Így a szakmámban kerestem olyan munkahelyet, ahol csak nappali műszak van napi 8 órában 3x annyi fizetésért. Ha nem váltok, valószínűleg nem lenne a férjem és a kapcsolatunk hamar tönkrement volna, mivel képtelenek voltunk minőségi időt együtt tölteni. Ez a szituáció másik fele, és nem bántam meg. Valamit valamiért. Ha a férjnek fontos a házassága, szereti a nőt, akkor munkahelyet vált és mindent megtesz, hogy megmentse. Ha nem, akkor nem fontos neki. Tehát ismét visszakanyarodunk ahhoz, hogy jobb lenne elválni és külön utakon folytatni.

Hiába erőszakoljátok, nem mindenki akár otthon savanyodni egymás nyakán az ingerszegény környezetben.

Jót mond a 8-as: "legyél nagyon kedves és szeretetteli a férjeddel. Szoktad csak úgy megölelni, puszit adni, szoktál neki gyakran kedveseket mondani? Ezek nagyon fontos dolgok."

Szerintem nagyon fontos az érintés. Jövet-menet kedvesen, gyöngéden hozzáérni, megsimítani a másikat. Ha ezt nem szoktátok, elég napi egyszerivel kezdeni, szokni, és majd lassan naponta többször.

16: hát, mi 20 és 21 éves korunk óta vagyunk együtt, 14 éve, ebből ráadásul az említett 10 év home officeban 😅

Nem, nem azért mondom, mert olyan rohadt különlegesek vagyunk, hanem azért, mert ezeknek semmi köze nincs a szerelemhez. Ha szeretik egymást, akkor is így lesz, ha fiatalon jöttek össze, meg akkor is, ha állandóan együtt vannak. Ha ezeken elcsúszik egy kapcsolat, ott gond volt az alappal, ezek legfeljebb a katalizátorok.

14-es voltam