Hogy építsem le ezt a kapcsolatot úgy, hogy ne sérüljön a lány?

Már régóta ismertem a lányt távolabbról, de csak az utóbbi másfél évben kerültünk közelebb egymáshoz. Barátságnak indult, azt is ő kezdeményezte. írogatott, néha elhívott ide-oda, nyáron elhivatta magát motorozni...ilyesmi. Elég távolságtartó voltam, részben azért is, mert sokkal fiatalabb nálam (22/30), másrészt meg kicsit untam is magam a társáságában. Meg sajnáltam is kicsit, mert gyakran panaszkodott, hogy nincsenek barátai, meg egyedül érzi magát, a szülei között is van valami feszültség, stb. Nem akartam még én is lepattintani, úgyhogy gyakran meghallgattam az aktuális bánatát. Konkrétan úgy kell elképzelni a szitut, hogy ő hosszú percekig pityergett, én meg végig kussban voltam. Nem is nagyon volt más szerepem, csak kussoltam. Semmi mélyenszántó bölcselettel nem vígasztaltam, de érdekes módon ez is elég volt neki, hogy jobban érezze magát. Később felmerült bennem a gyanú, hogy talán belém szeretett, és ezért keresi folyton a társaságom, majd egyszer arra tereltem a témát, hogy kijelenthessem hogy "én tök jól érzem magam szingliként, nem akarok párkapcsolatot senkivel." Úgy gondoltam, hogy ezzel sikerült eloszlatnom a feltételezett ábrándozását. Néhány nappal később valahogy úgy esett, hogy lefeküdtünk... a körülmények nem fontosak, a lényeg, hogy ő kezdeményezte és egyszeri alkalom volt. Azóta megtöbbet keres, volt, hogy munka után váratlanúl csak betoppant nálam "csak erre jártam" címszó alatt. Béna szivességeket kér, pédául eljött azért, hogy fújjam fel az apja autójának kerekét, stb. Gyakran apropózik, hogy szeretne nálam aludni, én meg már lassan nem tudom terelgetni a témát, és a kifogásokból is kezdek kifogyni. Szóval bizarr módon tapadós lett.

Ami miatt nem tudom, hogy hogyan tegyek pontot a végére, az az, hogy ez a lány néhány hónapja még arra panaszkodott, hogy kár volt megszületnie, és visszatérő témája volt a halál. Aggódom, hogy talán kárt tenne magában, ha egyenesen visszautasítom.