Fiúk! Szerintetek ez igazi cici lehet?

Az 1. még a 3. a legrosszabb, a 2. elmegy. Én nem csináltatnám meg, de te tudod. Ha belevágsz, akkor úgy csináld, hogy ő fizeti, te is akarod, meg tudod a számos kockázatot ami évvel jár.

Amúgy ha szétmentek mondjuk 5 év múlva, és késöbb iszonyúan szerelmes leszel egy másik férfibe, aki undorodik a műmellektől ezért nem jön össze veled, akkor se bánd meg! Ezt azért írtam példaként, hogy ENNYIRE kell akarnod, ha belevágsz. Én nem tenném.

"A barátom azt akarja, hogy csináltassam meg ilyenre"

Akkor mondd neki, hogy csináltasson magának!

Nekem férfiként kizáró ok a szilikonmell. (Nyilván nem arról az esetről beszélek, amikor valakinek egészségügyi okból kell plasztikáztatnia.)

Nem azért, mert túl nagy, vagy nem lehet esztétikus, hanem elsősorban a mentalitás miatt: aki ilyet csináltat, az azt hiszi, hogy ez adja az értékét, ettől több lesz, erre szüksége van. Ami még rosszabb, hogy tömegemberré válik: mindenki ezt csinálja, hát ő is beáll a sorba.

Másrészt pedig nem egy műanyag valamit akarok fogdosni - mindig is a természetes női melleket tartottam vonzónak, soha semmi gondom nem volt a méretükkel, formájukkal. Teljesen mindegy mekkora, számomra csak az számít, hogy igazi legyen.

Lányok, térjetek már észhez!

F

Nem tudom, hogy majd a jövőben szeretnél-e gyereket, de ha esetleg igen, akkor ezt is figyelembe venném a művelet előtt. Ugyan nem kizáró ok a szilikon a szoptatásnál, de a mell óhatatlanul is változik már a terhesség alatt is, nem is kell feltétlenül szoptatnod, szóval érdemes kivárni, hogy mi és hogyan alakul, mielőtt mesterségesen megváltoztatod. Már csak azért is, hogy ne feleslegesen kidobott pénz legyen a szilikon, hogy aztán pár évvel később meg így is-úgy is lógjon és korrekcióra legyen szükség.

Én egyébként szeretném majd megcsináltatni a ciciket, de magam miatt, mert a két gyerek eléggé megnyúzta (illetve nyúzza még mindig), és látványos a különbség gyerekek előtti és utáni melleim között. Na de ha valaha, bármikor, bármilyen formában ezt tőlem egy pasim kérte volna, kb azzal a lendülettel penderítettem volna ki az ajtón. Látott, mikor ismerkedtünk, látott, mikor először ágyba bújtunk, látott sokféle helyzetben, melltartóban és anélkül, ha neki nem tetszenek a cicik így, ahogy vannak, akkor nem kötelező velem összejönni, van rakás nő, akinek már eleve műcicije van, én nem titkoltam soha semmit. Eleve kis melleim voltak, ha valaki nagy dudákra vágyik, akkor nem én voltam az embere, az nem opció, hogy majd valaki más kedvéért ennek alávessem magam. Ha nekem, magamon jobban tetszene a felfújt mell, az más, de külső nyomásra soha, semmilyen beavatkozást nem csinálnék. Ezt a hozzáállást javaslom neked is elsajátítani. Egy pasi sem ér annyit, hogy kevesebbnek és rosszabbnak érezd magad miatta, márpedig aki ilyenre kér, az ezt éri el hosszú távon.