Egy elvált nő mennyire fogadja el, a férfi partnere gyerekét?

Nem azért vagyok jóban a férjem gyerekeivel, hogy majd öregkoromban hozzanak levest. Amúgy 47 vagyok, nem nagyon jut még eszembe ilyesmi. Szerintem később sem fog.

Alapvetően nem céllal és nem a viszonzás elvárása mellett szoktam senkit szeretni.

A nők valóban nehezebben, vagy egyáltalán nem fogadják el a hozott gyereket, még akkor sem, ha nekik is van. Van az a mondás, hogy minden tehén a maga borját nyalja. A férfiak sokkal elfogadóbbak ezzel kapcsolatban. Nálam is értékcsökkentő tényező a gyerek.

N

Igazad van, de mindez azért van, mert az apák a saját gyerekeik életében is igen erősen csökkentett üzemmódban vannak jelen.

Ha az elvárásokat nézed, a nők felé sokkal több elvárás van gyerekellátás szinten, mint a saját vérszerinti apjuk felé.

Nem vagyok elvált, gyerekem sincs, nem is lesz. Engem nem vonz az az élet, hogy legyen egy gyerek, aki néha itt van, néha nincs, néha utolsó pillanatban ugrik minden, nekem kell rá főznöm, mosnom, nálam lakik kéthetente, és ne szólhassak rá, hogy ne dobálja szét a papírzsepit, mert nem vagyok az anyja.

Nevelőapának lenni akkora buli, mint apának. Neked szart sem kell szólnod a gyerekhez, nézheted a tévét, ha egyszer segítesz neki összeszerelni valamit, egy évtizedig körbeszopkodnak érte.