Hogyan hozzam helyre a hibáimat, nőként egy pasinál? Egyáltalán helyre lehet vagy hagyjam? ( több lent )

Évek óta tetszik egy pasi, én sem voltam közömbös számára, de nagy nőcsábásznak ismertem meg, ezért nem mondhatni, hogy mutattam érdeklődést feléje. Ismerősök voltunk már 3 éve, ritka beszélgetésekkel, amikor is tavasszal kb.egyidőben lettünk szinglik. Egy találkozás alkalmával összejöttünk. Mindketten azt mondtuk, ez csak szex ( nagy beszélgetésekkel ). A szexuális perverzitásai kissé megijesztettek, de kezdtem jól venni az egészet. Többször találkoztunk, mindig ő keresett, én soha. Nem ugrottam, ha hívott, hagytam megdolgozni egy-egy találkozóért. Egyik alkalommal kajáltunk a fürdőkádban, egy erdei túrámról meséltem, amikor megjegyeztem, hogy ott kellett volna lenni és átélje, amit én. Rögtön rávágta, hogy csak semmi közös program. Mondtam rendben, de mintegy magyarázatként hozzáfűzte, hogy a közös programokkal érzések jönnének. Szembe nevettem, hogy ne féljen, nem fogok beleszeretni. Visszakérdezett, hogy rá nem gondoltam? Ott is hagyott. Utána mentem, ült egy széken és nézett maga elé. Aztán magához húzott és táncolni kezdtünk. Úgy éreztem, sír, de kétlem. A tánc végén megkérdezte, hogy boldog vagyok?!, mondtam igen és visszakérdeztem, hogy ő az és azt válaszolta, most nagyon. Aznap viszont elválásnál ismét felvetette, hogy vonjunk még be valakiket a szexuális kapcsolatunkba. Nem-et mondtam. Párszor megpróbálkozott, de a válaszom mindig ez volt, hogy ő menjen, csinálja, engem ebből hagyjon ki. Aztán egy este áthívott magához, hogy csak beszélgessünk. Ott volt egy barátja, sejtettem, hogy hármast akar, de csak beszélgettek, aztán megcsókolt. A barátja nem nyúlt hozzám. Egyre többször csókolt, már le akarta szedni a ruhám, amikor közbeszóltam. Leállítottam és elmondtam a véleményem ezen dolgairól, hogy pszichológiai szempontból hol van a bibi. Kértem, hogy ne a barátja előtt beszéljük meg, de ragaszkodott hozzá. Mindent elmondtam, ami eszembe jutott, nem veszekedtünk, nem emeltem fel a hangom, csak beszéltem. Lehajtott fejjel hallgatott, aztán megkért, hogy menjünk kettesbe a hálóba. Beértünk és megcsókolt, hogy a lábam megbicsaklott és széttárta a karjait és azt mondta, tegyél velem amit csak akarsz. Nem kötözött ki, nem csapdosott, semmit nem vett elő, csak szeretkeztünk, finoman, végig tartva a szemkontaktust. Amikor elélvezett, annyit mondott, szerinte nem vagyok emberi. Bebújt a hátamba, megfogta a kezeim és azt mondta, ő csupán azt akarta tőlem, hogy fogjam meg a kezét, bízzak benne és együtt tapasztaljuk meg a dolgokat. Megkérdezte, én mit akarok. Mondtam, szexet, de csak kettesben, semmi mást. Ez volt az utolsó beszélgetésünk. Hazahozott és többe nem keresett. A mai nap egyik szomszédjához kellett mennem. Láttam egy autót a kapuja előtt. Megkérdeztem a szomszéd hölgyet, hogy ki van az autóval és mondta, hogy az ex-barátnő visszajött, kibékültek. Mint egy forró fazék víz, éreztem hogy elárasztanak érzések. Ismertem annyira, hogy tudom, hogy retteg az érzésektől. Talán én is. Ezért bebiztosítottam őt, hogy nincsenek érzéseim, jó ez a csak szexuális kapcsolat, miközben voltak érzések, nekem voltak. Hazudtam neki, magamnak. Nem tudom, ha neki is voltak érzései, talán igen, és az helyett, hogy megfogtam volna a kezeít, hogy ne féljen, totál rideg voltam és rengetegszer kijelentettem, hogy szexre kell. Most fáj. El tudom engedni, gondolom el is kell, ha kibékült az exével, de ő a legnagyszerűbb pasi, akit ismerek. Van bármi értelme helyrehozni, vagy megpróbálni helyrehozni a dolgokat?