Nehezedre esik nem kezdeményezni, lemondani egy nőről, mikor úgy látod nincs esélyed nála?

Egyre kevésbé. Kell a francnak a sokadik kör után a felesleges huza vona, főleg ha érzem hogy én vagyok aki erőn felül tesz bele, a másik meg csak ilyen olyan kifogásokkal kihúzza magát egyre jobban. Meg hogy természetesen én látom rosszúl az egészet...

Eléggé leoltós ez így, de sokkal jobb elengedi a p*csába az egészet, főleg ha rendszeresen megtörténik. Minthogy teljesen tönkrevágjon az egész lehetetlen és egyoldalú helyzet, kizsigereljen, és felzabálja az önbizalmamat. Kib*szottúl sok lett a kétszínű energialehúzós önző átverős játszmázó a nők között, ez a véleményem.

Ha olyan után futsz amit nem érhetsz el csak saját magad szívatod meg. Szenvedsz és csuka marad a szemed arra amit elérhetnél. A saját boldogságodtól fosztod meg magadat.

Szóval ja, bár sz.rul esik mindenkinek ha visszautasítják, de értelmes ember - a saját érdekében is - inkább emelt fővel (és kulturáltan) továbblép.

Nekem nem, mivel szinte minden nőnél esélytelen vagyok.

Az évek alatt hozzászoktam és régen elfogadtam a sorsom, hogy magányosan élem le az életem.