Csak akkor kilépni egy párkapcsolatból, amikor képbe kerül egy új lehetőség nem etikus, de praktikus dolog?

A munkahely a munkavállalónak és a munkáltatónak is csupán üzlet, pénzkérdés.

A kapcsolatok (normális esetben) érzelmi alapon működnek.

2 dolog

1. Pszichológiailag egészséges ember eleve nem megy bele/marad benne olyan kapcsolatban ahol másokkal ismerkedik, és/vagy ha találkozik egy jobb opcióval akkor lelép. Mert az rohadtul nem egy boldog, jó kapcsolat

2. Praktikus, de nem egészséges. Egy szakítást fel kell dolgozni, időt kell adni neki. Ha egyből mással kerülsz kapcsolatba, akkor ez a gyógyulási folyamat nem fog megtörténni, és abból lesznek a kapcsolatfüggők, illetve az "úgy érzem nem vagyok túl az exemen" szituációk

Még csak nem is praktikus. Nem praktikus benne maradni egy rossz kapcsolatban, csak mert nincs másik. A langyos, unalmas hígfos kapcsolat is rossz kapcsolat. Csak nyűg, púp az ember hátán. Sosem értettem, hogy ilyenből miért nem lép ki valaki csak azért, mert akkor egyedül lenne. Hát már nem azért, de szerintem egészséges embernek az egyedüllét is sokkal élvezhetőbb ennél...

A liánozás meg egy kitűnő gyakorlat ahhoz, hogy elveszítsd a kapcsolatot önmagaddal, fogalmad se legyen, ki vagy valójában, mert mindig csak egy más személy társaként tudtad magad értelmezni. Szakítás feldolgozásáról nyilván nem beszélhetünk, ahol ennyire nincs mit feldolgozni, ott torz volt az egész kapcsolat, ietve a liánozó lelkivilága.

A fentiek még csak arról szólnak, hogy a világról virágra szálldosónak miért nem jó, és a másik félre gyakorolt hatásról még szót sem ejtettünk.